Vélemény

Tegnap ablakot cseréltem az egyik szobában. A régi beadta a kulcsot, felmondta a szolgálatot: a fény mellett a hideget is beengedte. Miközben szerelgettem az új keretet, helyére tettem a nyílót, utcánkat nézegettem – egészen új perspektívából. Tetőtérről lévén szó, fentről láttam az utca történéseit, az embereket. A szomszédokat és az arra járó idegeneket.

Tehát miközben szerelgettem az ablakot, a világot bámultam. Valahogy így tehették a Bánságban is – vagy ahogy a történelmi tájegység déli részének magyar lakói mondják: (tovább…)

Január 6-án szomorú hírt olvashattunk: meghalt Eugeniu Iordăchescu – a Ceaușescu-éra egyik jótevője. Szégyellem, de be kell vallanom, eddig nem hallottam erről a jótevőről, akit egyesek „a Menyország építője”-ként emlegetnek. Pedig illett volna hallani róla, hiszen építészeti találmányával és annak kitartó alkalmazásával ez az ember – Eugeniu Iordăchescu – a 80-as években 29 épületet mentett meg, közöttük 13 műemlék templomot a lebontástól.

Minden forradalom alapeszméje a szabadság: a nemzet, a faj, a munkásosztály, a nemi hovatartozás szabadsága. A forradalmárok erre a szabadságigényre alapozva próbálják fellazítani vagy felszámolni azokat a kényszereket, melyek a társadalmakat korábban úgymond béklyóba verték.

A XX. század közepén, a párizsi ’68-as lázadások időszakában azonban a gazdaság irányítói ráébredtek arra, hogy ezeket a hatalmukat veszélyeztető törekvéseket, azaz magukat a forradalmakat is a saját szolgálatukba állíthatják. (tovább…)

A kortárs társadalomtudományok (különösen a politikai szociológia, illetve antropológia) tartoznak azzal, hogy világossá tegyék, illetve elmagyarázzák, hogy miért váltunk ennyire vulnerábilisakká, a minket érő információözön manipulatív tartalmaival szemben. Hogy mikor, hol, és miért veszítettük el azokat a kritikai ? értékekből, ízlésből, érdeklődésből és intuícióból, stb., szőtt ? szűrőinket, melyek segítségével elboldogultunk a világban? (tovább…)

A múlófélben levő héten az erdélyi magyar média a csituló tüntetések, a parlamenti viták, az alkotmánybirósági döntések nyomán nagyon bele lendült a jogászkodásba, a fogalom- értelmezésekbe, noha akadt volna egy olyan téma, amely ha nem is  nagyobb, de mindenképpen megkülönböztetett  figyelmet érdemel. És ez nem más, minthogy végre-valahára alternatív tantervek és tankönyvek alapján kezdik oktatni az egy-négy osztály után az ötödik-nyolcadik osztályban is a román nyelvet. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a törvények és jogok nem ismerete furcsa, esetenként súlyos következményekhez vezethet. Itt vannak ? sajnos, jelenidőben kell mondani, bár csak lecsengenek rövidesen ? ezek a tüntetések, amelyeknek a demokratikus jogosságához kétség nem fér, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy azokhoz az eredményekhez vezetnek, amelyeket célul tűztek ki, ha ugyan céljuknak az igazság keresését, nem pedig a kormány megdöntését tekintik és tekintjük. (tovább…)

Csíkszeredában nemrég az első világháborús megemlékezések keretében a  Székely Hadosztály történetéről mutattak be könyvet. A háború végén összeálló katonai alakulatról mindmáig meglehetősen ellentmondásosak a feljegyzések, a történészek azt tűzték ki célul, hogy eredeti forrásmunkák alapján, a lehető legtárgyilagosabban térképezzék fel ennek a mikor elhallgatott, mikor az egekig magasztalt különítménynek a  sorsát, amelyet jelentős mértékben befolyásoltak a korabeli, a magyarországi tanácsköztársaság megalakulásával együtt járó kormányzati és társadalmi változások. (tovább…)

A politikusok megőrültek. Leírom a mondatot, és arra gondolok, a sok alátámasztó példa közül melyikkel folytassam. Vegyük az emberiség jövőjére nézve a legriasztóbbat.

Sok mindenről el lehet morfondírozni egy klímajelentés kapcsán. Például azon: milyen érdekes, hogy a hosszú távú előrejelzések pontosabbak, mint a rövid távúak – közben a magyarázat (ma már) egyszerű: (tovább…)

Pontosabban a tragédiák ideje, amit a színház rendszerint megérez ? és előre jelez. Sok Shakespeare-t láttunk a múlt rendszerben. A román rendezők kitettek magukért. Gondoljunk csak Tocilescunak az öt órát tartó Hamletjére, amelyet egyetlen szünettel játszottak ? de nem menekült el senki. Mert az előadás lekötötte a nézőt ? saját életét és sorsát látta, és az ország sorsát ? amely megérett a változásra, megérett a döntő fordulatra. (tovább…)