Pontosabban a tragédiák ideje, amit a színház rendszerint megérez ? és előre jelez. Sok Shakespeare-t láttunk a múlt rendszerben. A román rendezők kitettek magukért. Gondoljunk csak Tocilescunak az öt órát tartó Hamletjére, amelyet egyetlen szünettel játszottak ? de nem menekült el senki. Mert az előadás lekötötte a nézőt ? saját életét és sorsát látta, és az ország sorsát ? amely megérett a változásra, megérett a döntő fordulatra. És ezt mindenki érezte a nézőtéren, s olyan csodálatosan volt előadva, olyan nyilvánvalóan ? és Shakespeare szavaival szólva -, hogy senki sem köthetett bele, még a kommunista cenzúra sem. Mert minden, amit láttunk, belülről jött ? Shakespeare darabjából és a néző lelkéből. Ez az igazi előadás!
Ebben az évadban újra Shakespeare kopogtat az ajtón. Híreket hoz, befogadást kér. Pár hónapja a Bukaresti Nemzeti Színház színpadán jelent meg ? Lear király formájában. S arra figyelmeztetett, hogy a nagy bölcs honatya és az udvari bolond között alig van valami különbség. S ami van, az a bolond javára írandó. Egy grúziai rendező vitte színre a darabot Bukarestben. Tehát nem vádolható azzal, hogy az előadással bele akart szólni a román politikai életbe. Hogy mégis beleszólt végül, az a mi hibánk vagy a mi művünk. Olyan helyzetben vagyunk, hogy újra segítségül hívhatjuk immár a színházat is.
S ha a Lear király előadása ide vezetett, akkor százszor inkább ide vezethet a Macbeth ? a hatalmi aljasság természetrajza. Mert a királygyilkos Macbeth történetében, ami ugyancsak gyilkossággal, a koronát fejére húzó új zsarnok eltávolításával végződik ? viszontláthatjuk mindazokat a fordulatokat, amiket ma nálunk a hatalmat kisajátító politikusok művelnek. És láthatjuk mindezt anélkül, hogy az előadás kilépne a darab keretei közül, mai fogásokkal fejelné meg a shakespeare-i szöveget. Ezt az előadást is ? a Bulandra Színház előadását is ? egy külföldi rendező, a csehországi Michal Dočekal vitte színre. Vagyis egy olyan ember, akinek semmi baja sincs a román politikusokkal, ha már erről van szó, inkább a világ politikusait veszi célba? Hadd, ne folytassuk!
Mindenesetre az előadás meggyőző volt ? és igaz. Elrettentő. Mi dolgunk a világon, ha ilyenek vagyunk? Ha a hatalomért nemcsak uralkodókat, de gyermekeket és asszonyokat gyilkolunk. És még azt várjuk, hogy tiszteljenek bennünket? Legfeljebb dicsőítenek ? nagy szájjal zengik a hazugságokat rólunk, hogy magukat nyugtassák, magukat igazolják? Szomorú, de így van. Nem akarok több Macbethet látni.