Vélemény

A kedves hallgató, akinek a kezében még nem járt az a friss könyv, amelyről ma beszélni szeretnék, képzeljen el két párhuzamos oldalt. Az egyiken azt írja: Vitorla-Ének, Fiatal költők antológiája. A verseket válogatta és a bevezetőt írta Lászlóffy Aladár. Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest, 1967. A szemben levő oldalon pedig majdhogynem ugyanaz a szöveg: Vitorla-Ének. (tovább…)

Azt hiszem, kedves hallgatóim, nemzedéktársaim közül nem én vagyok az egyetlen, akinek hosszú esztendőkön át tulajdonában volt egy hazai gyártmányú kis, fekete-fehér sporttévé, persze még a romániai rendszerváltás előtt. És valószínű, nem is én vagyok az utolsó, akinek nehezére esett megválni tőle, immár a színes tévék és a kábelhálózatok  időszakában. Ehhez a hordozható sporttévéhez ugyanis roppant kellemes és mindmáig felejthetetlen emlékeim fűződnek, hiszen sokadmagammal hurcoltuk ki a hegyekbe, azokban az években, (tovább…)

Úgy tűnik messziről jobban látszik, amit mi románok és rommagyarok valahogy nem látunk meg, pedig alapos okunk lenne észrevenni a nyilvánvalót. ANYTimes minapi összefoglalója jobban és egyszerűbben keretezi be és értelmezi azt, ami a napokban a román politikában történik, mint a legtöbb itteni elemző és politikai szereplő teszi. Dragnea and Co., a putyini, orbáni, trumpi (stb.) szélsőséges jobboldali nacionalista és populista retorikához igazodva (alt-right) összeesküvéselméleteket sző és forgalmaz az (i)gazságszolgáltatással szembeni harcában, (tovább…)

Nászta Katalin könyvében Csíky Ibolya színésznő azt vallja: ?ha túlfeszíted a drámát, átmész vígjátékba?. Vagyis ? nevetségessé válsz. Ezt kellene, hogy megfontolják a nacionalisták is, legyenek azok románok, magyarok vagy más nemzetiségűek. Mert például egy nemrég végzett felmérés eredménye szerint jelenleg a romániaiak 50 százalékát nem érdekli az annyit szajkózott centenárium. Ez egy román ember ? Vintilă Mihăiescu szociológus ? szerint azt jelenti, hogy ?a romániaiak legkevesebb, (tovább…)

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely ? a szónak akár európai, akár amerikai értelmében ? nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az ?illiberális demokrácia??

Elfogadható, hogy ?az uniós adófizetők pénzét olyan illiberális elitek nyeljék el, amelyek egyébként gátlástalanul pusztítják épp azokat a demokratikus intézményeket, amelyekre Európa épült?? (tovább…)

Kezd ?a korrupcióellenes harcnál? is többször hangoztatott jelszó lenni Romániában ?az ügyészek függetlensége?, annak mindenek fölött álló fontossága. Úgymond a vádhatóságok feddhetetlen jellemű, a törvényt és hatáskörüket aggályosan tiszteletben tartó lovagjai máig függetlenek voltak, most  pedig, miután az igazságügyi miniszter a korrupcióellenes főügyész leváltását javasolta, s az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta ?  közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitát megoldva ?, ennek a függetlenségnek vége. Holott a helyzet pont fordítva áll. (tovább…)

Kedves hallgatóim, gyakran érzem úgy, hogy a mindennapjainkkal foglalkozó közbeszédben túlságosan is nagy teret szentelünk a politikának. Hogy mit mondott X. vagy Y., milyen közleményt adott ki egyik vagy másik testület, nem is beszélve azokról a nyakatekert eszmefuttatásokról, amelyek képesek még azt is világösszefüggésekkel és különböző összeesküvés elméletekkel kapcsolatba hozni, ha valaki, valahol éppenséggel nem jelent meg egy ilyen vagy amolyan rangú nemzetközi tanácskozáson. (tovább…)

Romániának a rendszerváltozás után csak rossz államelnökei voltak.

Ion Iliescu történelmi szerepe, a mainál összehasonlíthatatlanul kuszább körülmények között meghozott döntései, tévedései még nehezen értékelhetőek, súlyosan nyomnak a latban a kisajátított forradalom halottai, a  bányászinváziók és az 1990-es marosvásárhelyi események. Mindegyikben fontos szerepet játszhatott a Securitate, amely Virgil Magureanu vezetésével hónapok alatt új erőre kapott, (tovább…)

Kedves hallgatóinknak valószínűleg nem kell bemutatnom, hiszen vélhetően jól ismerik Román Győzőt, az éles szemű, szókimondó, mindig jól dokumentált, mélyebb összefüggéseket is felfedő, jó tollú publicistát, az egykori Orient Expressz főszerkesztőjét, majd az Erdélyi Napló, az Új Magyar Szó, a Pulzus, újabban pedig a Székely Hírmondó publicistáját. (tovább…)

Április 19 és 24 között zajlott Szatmárnémetiben a MAFESZT ? a romániai magyar színházi szövetség, a MASZÍN által rendezett színházi találkozó, amelyen a szövetség tagjai: az aradi, a temesvári, a váradi, a szatmári és a székelyudvarhelyi színház jelentős előadásokkal vett részt. És jó volt így, együtt lenni, látni egymást, beszélgetni ? kötetlenül és fesztelenül. (tovább…)

Akárhogyan is nézzük a kétszázéves Marx évforduló mifelénk csakis azt mutatta meg, hogy mennyit süllyedt a közélet, a közös okoskodás, a nyilvános vita, a filozófia, a gazdaságtan és végül a publicisztika színvonala. Persze ez sem kevés, mármint a hanyatlás, az igénytelenség, a primitív-demagóg közbeszéd eluralkodásának való tükörnyújtás. És azt is eszünkbe juttatja, hogy nemrég még rommagyar filozófusok és közéleti hangadók is részt vettek ? fölkészültségüknél és erúdíciójuknál fogva még a legsötétebb elnyomatás körülményei között is (tovább…)

A populizmus relatív sikerének egyik fontos összetevője, hogy a különféle elitek ? egy-egy tevékenységi terület uralkodó csoportja, melynek megvan a maga sajátos hatalmi mintázata ? vezetői maguk képtelenek világosan kommunikálni, meghatározni és másokkal is megértetni sajátos helyzetüket. Más kérdés, hogy gyakran a vezető csoportok éppen abban érdekeltek, hogy elrejtsék valódi céljaikat és/vagy eszközeiket, amellyel megszerzik, fenntartják és (tovább…)