Vélemény

Nem kell futballszakértőnek, vagyis mindenkinek lenni ahhoz, hogy felfigyeljünk egy sajátos jelenségre: a szurkolók politikai radikalizálódására. Erre a nemzetközi foci is bőven szolgáltat iskolapéldákat. A már nevében királypárti Real Madrid szurkolótábora a labdarúgáson túl is állandó konfrontációban van a katalán függetlenséget jelképező FC Barcelona szurkolótáborával.

Legutóbb az európai parlamenti választásokon szerepelt egy helyi párt is, a POL. A neve magyarul: a Szabad Emberek Pártja. Marosvásárhelyen van bejegyezve – és nem kíván országos tömegpárttá válni – olyanná, mint a PSD vagy a Nemzeti Liberális Párt, hogy mást most ne említsünk… Vegyes pártnak nevezi magát – vagyis a helybeli románok és magyarok, valamint a többi nemzetiség pártjának. – Ilyen sem volt még! Legalábbis nem tudok róla…

Ki tudja hányszor írjuk le ezt minduntalan? Hosszú folyamatról van szó, amihez hasonló a fejlett világ sok országában tapasztalható, s…

Minap hallottam a rádióban egy remek műsort a hazai fesztivál-turizmusról. Fiatal bukaresti idegenforgalmi szakembert szólaltatott meg a riporter. Az interjúalany elmondta, hogy meredeken ívelnek felfelé a fesztivál-ipar mutatói – mind a rendezvények számát, mind azok látogatottságát, mind a bevételeket tekintve. S ha nem csalódok, azt mondta, hogy ez az iparág idén már 600 millió eurós forgalmat jegyzett.

Fiatal médiamunkás kollégáimtól tudom: hetek óta készülnek Székelyföldnek arra a kerékpáros körversenyére, amelyet ezekben a napokban tizenegyedikszer rendeznek meg.  Szerda estétől holnap délutánig sokan és sokfele karikáznak és ahhoz, hogy ennek a nagyszabású sporteseménynek elkészüljenek a beharangozói ? szakmai nyelven  a promói ? nagyon sokat autóztak, kameráztak, drónoztak, vágtak, szerkesztettek, hogy a kastélyoktól és udvarházaktól a természeti ritkaságokig sok minden bele kerüljön azokba a filmecskékbe, amelyek a különböző tévéállomások műsoraiban is szerepelnek, vagy amelyeket a közösségi oldalakon és a világhálós videócsatornákon meg lehet tekinteni, mint ahogyan a kommentárok sem kizárólag a sporteredményekre hívják fel a figyelmet. (tovább…)

Április 24-én volt a kereszténység egyik legnépszerűbb katonaszentjének, Szent Györgynek az ünnepe. A Szent György-legenda az egyik legszebb példázata annak a meggyőződésnek, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, legyőzve a gonoszt. A keresztény világban ez a nap a tavasz kezdetét jelzi, s az analógiát követve a tavasz is a győzelmet jelképezi a hideg felett, életre kel az alvó természet. Ezen a napon volt még nem is olyan régen az első kihajtás, s ezen a napon került szegre a téli cipő.

Az európai választásokon nem következett be az a radikális jobbrafordulás (német terminussal Rechtsruck), melyre a jobboldal számított. Ennek ellenére európai összesítésben jelentősen növekedett a jobboldali pártokra leadott szavazatok számaránya, sőt azt is sikerült elérniük, hogy az európai jobboldal a baloldali vagy a baloldalnak elkötelezett csúcsjelöltek helyett saját jelöltjét juttassa a Bizottság elnöki funkciójába. Ezzel lehetőség nyílt nem csak arra, hogy a jobboldal megvethesse lábát hatalomban, hanem arra is hogy némiképp a „konzervatív közép” is kiszabaduljon a baloldal, egészen pontosan a szociáldemokrata partner fogságából.

Németországban éveken át nem eshetett szó keresztényellenességről. Egyrészt, mert a német ateisták egy része is ellenszenvvel viszonyult a keresztény vallásokhoz, másrészt mert még a muszlimok keresztényellenességének emlegetésével nem veszélyeztethette a „társadalmi békét”. Elég kínos volt, hogy az antiszemitizmust mindenképpen el kellett utasítania. S aki ezt a Németországban sem ritka gyilkosságok, erőszaktételek, szervezett bűnözés kapcsán mégiscsak szóvá tette, rögtön el is nyerte a szélsőjobboldali jelzőt.