Idén kétszer is az urnák elé hívják az ország választópolgárait. E hónap 26-án kettő az egyben alapon vonulhatunk a szavazófülkébe: egyrészt az Európai Parlament tagjait választjuk meg, másrészt pedig az államfő által kiírt népszavazáson kell két, a hazai igazságszolgáltatási törvényekkel kapcsolatos kérdésre válaszolni. A másik szavazás pedig az év végén esedékes államfőválasztás.
Mindkettő – vagy inkább mind a három – nagy jelentőséggel bír. Egyrészt azért, mert nem lehet közömbös a tagországok polgárai számára, hogy merre alakul az Európai Unió sorsa, nem mindegy, hogy melyik pártcsalád szerez többséget, milyen elvek érvényesülnek majd a döntéshozatalban a választás nyomán felállt új parlamentben és bizottságban.
Az uniós választások nagy dilemma elé állítják a választópolgárt, ugyanis a napi politikai retorikában az utóbbi időben erősödött az euroszkepticizmus, sok kritika éri az uniót a migrációval, a bevándorlással kapcsolatban tanúsított magatartása, a Brexit kérdéskörének kezelése, no meg az keresztény kulturális gyökerekhez való viszonyulása miatt. A kelet-európai választópolgár a hírek alapján azt búsulja, hogy Európa országai idegenekkel telnek fel, ugyanakkor azt tapasztalja, hogy gyermekei, rokonsága, a közösségek fiatal tagjai éppen az Európai nyugati felében található országokban megélhetést kereső idegenek sorát gyarapítják. Mindezek az elutasító magatartást, s általa a választásoktól való távolmaradás szándékát – de legalábbis a bizonytalanság érzését – erősíti.
A mérleg másik serpenyőjébe kerülnek az uniós tagságból fakadt előnyök. Ezek közül az első az utazás szabadsága: az a tény, hogy gyakorlatilag korlátozások nélkül mozoghatunk az unió területén – s uniós polgárokként más térségekben is – semmihez nem hasonlítható érzés, tapasztalat azok számára, akik az állampárti időszakban megtapasztalták a bezártságot. Ez a szabadság azonban azt is elhozta, hogy bárhol lehet munkát vállalni az unió területén, így főként a fiatal generáció tagjai közül sokan a jobb anyagi lehetőségeket kínáló országokat választották élettérnek. Hogy ideiglenes vagy végleges a kilépés, az csak a jövő titka… De a kilépés lehetőségét is nagyon sokan pozitívumként élik meg, sok fiatallal találkozni, aki külföldön szerzett pénzzel és tapasztalatokkal alapozta meg itthoni egzisztenciáját, számukra az unió mindenképpen lehetőséget jelentett: az előrelépés, a gyarapodás lehetőségét.
S abban a bizonyos, az előnyöket mérlegelő serpenyőbe kell helyezni a közösségek által elnyert lehetőségeket: ahol komolyan vették azt, hogy némi szaktudással és bátorsággal, sok fantáziával, az uniós bürokratikus eljárások elsajátításával pénzre, nagyon sok pénzre lehet szert tenni – közösségi beruházások megvalósítására. Eleinte kisebb összegek érkeztek a székelyföldi településekre, de a pályázási tudás gyarapodása és kedv erősödése nyomán egyre nagyobb összegeket sikerült lehívni, és egyre nagyobb beruházásokat megvalósítani. Így lehetett behozni sok-sok évtizedes lemaradást az székelyföldi települések infrastruktúrája terén, így lehetett iskolákat, művelődési intézményeket korszerűsíteni.
Tehát mielőtt a választáson való részvételről döntenénk, ezeket is mérlegeljük.
Európa messze van, de mégis közel, ugyanis az uniós döntések mindennapjainkat befolyásolják. A májusi választásnak ugyanakkor belpolitikai vetületei is vannak, ugyanis előrevetítik azt is, hogy milyen támogatottságra számíthatnak az egyes pártok a későbbi választásokon.