Először is a névről. Anna nagymamámnak volt egy István nevű fia, az én néhai nagybátyám, és két István nevet viselő unokája. Így mikor együtt voltunk, vagy meg kellett különböztetni minket, nagybátyám volt István, én magam Istvánka, az unokaöcsém pedig Kicsi Istvánka. Azt is megjegyzem, nagymamám nem engedte, hogy becézzék az ő Istvánjait, nem voltunk mi sem Pista, sem Pityu, mondván, hogy Pista nevet csak a lovak viselnek.
Ma már köszöntöttek névnapom alkalmával. Jól esett, nem mondom, de családunkban, s általában a Székelyföldön decemberben köszöntik az István napot. Azaz nem a szent király, hanem a vértanú napját ülik meg. Jut eszembe néhai Hegyi István csíkszeredai református lelkész, aki a rá jellemző humorral mondta, hogy csak a legényemberek ünneplik a szent király napját, a házas emberek a vértanú napján ülik meg névnapjukat. S a két szent között tévelygő ünnepkereső igyekezetünkre példa az is, hogy a Maros megyei Székelyszentistvánon első szent királyunkat ünneplik, a Szent István király nevét vagy attribútumait – mint Szent Király, Szent Jobb – nevében viselő települések szövetségének tagja. Emellett szól a helyi hagyomány, gyakran hivatkoznak Orbán Balázsra is, aki ugyancsak azt írta le, hogy „volt egy, még a katholikus korban épült, a hagyomány szerint sz. István király idejében készült, valószinüleg csak az ő tiszteletére szentelt régi temploma a falu között beszakadó Ore pataka mellet”. Ezzel szemben Murádin László nyelvész Egyházi településnevek Erdélyben című munkájában kifejti, hogy a Szent István királyról ritkán neveztek el települést – más szentekkel ellentétben –, inkább a király attribútumai jelentek meg a településnevekben, mint Szentkirály, Szentjobb, Királyhelmec stb., a Szentistván településnév nagy valószínűséggel a vértanú Szent István emlékér őrzi. Ezzel nincs is semmi baj, az ünnep ráfér közösségeinkre, s a szakemberek is bizonyára majd dűlőre jutnak abban is, hogy melyik szent nevét őrzi Székelyszentistván. De nem ártana a történelmi tényeket felkutatni, megismerni, s elkülöníteni egymástól a mítoszt és valóságot. Ennyit a névnapról.
Szent István napja a magyarság egyik legjelentősebb ünnepe. Érdekes módon ez az ünnep azonban szinte csak Magyarországot, s azon belül is Budapestet jelenti számunkra: a Szent Jobb-körmenetet, az állami ünnepséget, az esti tűzijátékot. Szerencsére, hosszas és kitartó munka eredményeként újabban a Kolozsvári Magyar Napokat is jelenti, de méltó – a magyarság értékeit felmutató és számára közösségi élményt nyújtó – rendezvényeket szerveznek másutt is.
Ennek dacára feltehető a kérdés, hogy miért nem honosodott meg Szent István tisztelete olyan mértékben, mint például Szent Lászlóé, a lovagkirályé, vagy Mátyás királyé, az igazságosé.
A vértanú szentekkel ellentétben István király hitvalló szent volt. Életműve kimagasló, nevéhez fűződik a kereszténység felvétele, a keresztény állam megalapítása, törvényeket alkotott, fiához intézett intelmei pedig generációk magatartását határozták meg egy évezreden keresztül.
Az István életéről szóló irodalmi alkotások, illetve az azok alapján született népszerű rockopera bemutatják a kereszténység mellett hitet tevő István és a pogány hagyományokhoz, ősi joghoz ragaszkodó Koppány párharcát, és érdekes módon inkább Koppánynak drukkol a közönség, noha Koppány a küzdelemben alulmaradt, az általa megtestesített értékrend helyét az István nevéhez fűződő kereszténység vette át.
Vajon jobban elnyeri tetszésünket a kardforgatás, az ellenség legyőzése, az elesettek felkarolása, a gyengébbek védelmezése, mint a szabályok, szokások és rítusok tiszteletben tartása, a hit megélése, az állam és egyház megszervezése és működésének biztosítása?
Talán ezért van az, hogy Szent István ünnepe még mindig nem találta meg méltó helyét ünnepeink között.