Vélemény

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)

Kedden délben mondta Markó Béla, hogy egy bécsi kórházban halálán van Verestóy Attila. Sokan tudtuk, hogy nagybeteg, hogy menthetetlen ? és biztos vagyok benne, hogy ő maga is tudta.

Túl sok személyes mozzanat fűz össze vele ahhoz, hogy az alkalom megkövetelte méltatással kezdjem. Politikai érdemeit és pályafutását értékelik kollégái, pályatársai, el a hivatalosságokig. Én egyszerűen arról beszélek, hogy mi jut róla eszembe most, halálakor. (tovább…)

Négy csavargó színházat játszik egy elhagyott állomáson. A Bukaresti Nemzeti Színház Titanic zenekar előadásán látható ez.  Talán arról lenne szó ? prózai fordításban -, hogy a mai világ perifériára sodorta az emberséget. Csupán bennünk, a lelkünk mélyén és a fantáziánkban, ha van még menedék. Világunk ? miként azt a gyönyörűen megalkotott színpadkép, Andrada Chiriac műve is tanúsítja ? romhalmaz békeidőben.

(tovább…)

Korondon a művelődési otthon a több mint öt éve elhunyt, kiváló képzőművész és költő, a Páll Lajos nevét viseli. Kevesen tudják ezt azok közül, akik akár télen, akár nyáron autójukkal átrobognak az utcai vásáros faluban, vagy megállnak és szétnéznek a portékák között, amelyek jelentős része manapság viszonteladás, akár a környék termékeiből, akár sokkal szélesebb szórásból, amelyek között előkelő helyen szerepelnek az országban máshol is megtalálható kínai giccstermékek. (tovább…)

Nem unhatják magukat a román politikai élet megfigyelői, a cirkuszi mutatványok kedvelőinek meg a szurkolótáborok ultráinak pedig nap mint alkalmuk adódik feltöltődni adrenalinnal. Hatalmas a versengés a táborok között, de a táborokon belül is, csak úgy dőlnek a rekordok. Viorica Dăncilă asszony miniszterelnöki jelölése is több elsőbbséget jelent. Mindenféle ?előértékelés? nélkül és helyett tekintsük át röviden mit jelent és mit hozhat ez a jelölés. (tovább…)

Először is tisztázzuk a fogalmakat. Székely Ervin új könyvében sajtkukacnak vallja magát – illetve a könyv főszereplőjét, akit ugyan Vacaki Szabolcsnak hívnak, de lépten-nyomon Székely Ervin jut róla eszünkbe. A sajtkukac az az állat, amelyik ? bármennyire is büdös a sajt, vagy tán éppen azért, végtelenül ragaszkodik hozzá. Megeszi. Ezt teszi Ervin is. (tovább…)

Akármilyen szorgosan kémlelték profi kártyavetők a kedvező jeleket, nincsenek jó előjelek: az új év rosszul kezdődik ? és minden bizonnyal rosszul is fog folytatódni ? a román politikában. Alig múlt el a vízkereszt napja, s máris kormány nélkül az ország, mégpedig a Gyulafehérvári Nemzetgyűlés, nagy csinnadrattával bejelentett, centenáriumának évében. (tovább…)

A legegyszerűbb az lenne, ha a kommentátorok zöméhez hasonlóan, a román miniszterelnök székely autonómiára vonatkozó kijelentései nyomán ?felháborodásomnak adnék hangot?. Nem teszem. Magyar kultúrájú román állampolgárként inkább aggodalmaimmal hozakodnék elő.

Ami nézetem szerint tisztázandó, az az, hogy román polgártársaink miért érzik úgy, hogy bármit megengedhetnek maguknak. (tovább…)

A három erdélyi magyar párt: az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egyetlen kórust alkot ? közös nyilatkozatot írt alá a regionális?területi autonómiáról, a kulturális autonómiáról és az önkormányzati ? tehát a helyi ? autonómiáról. Ilyen sem volt még! A román pártok pedig rendre elutasítják a három magyar párt autonómia-követelését. (tovább…)

Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide a szomszédba, Brassóba kellene átugrani. (tovább…)

Nemrég egy interjú során ? őskori közéleti és kulturális sajtóműködésem kapcsán ? szóba került az ismeretterjesztés is. Csupán érintőlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy fájdalmas nosztalgia és vágyakozás ragadjon el ártatlanságom ama kora után. Tudományrovatot vezettem, végzettségemnek megfelelően, és nem tudtam betelni az újdonságok, felfedezések és találmányok követésével, (tovább…)

Éppencsak újévre fordult, s már körvonalazódik az év politikai üzenete: marad a KÁOSZ, a politikai osztály és a román, valamint a rommagyar polgárság napirendjének (ágendájának) egymástól való eltávolodása (Magyarország másik képlet, mely hosszabb kifejtésre érdemes), és a perverz populista-demagóg diskurzusok, melyek ezt elfedni igyekeznek. (tovább…)