Vélemény

A Forsa Közvéleménykutató Intézet legújabb (május 27. és 31. között készített) felmérésében az – Annalena Baerbeck és Robert Habeck által vezetett – zöldek, akik 20 százalék fölötti eredményükkel már az európai választásokon is a nagy meglepetésnek bizonyultak, május végére a német pártok népszerűségi listájának az élére kerültek. Igaz, a most elért 27 százalék nem pusztán folyamatosan növekvő népszerűségüknek köszönhető, de annak is, hogy a nemrég még Angela Merkel által elnökölt Uniópártok, melyek az európai választásokon még 28 százalékon álltak, újabb 2 százalékot veszítettek népszerűségükből. Ez a 2 százalék a nyilvánvalóan a zöldekhez pártolt. De a jelek szerint a posztkommunista utódpárt, a Linke 1 százalékos- és a szélsőjobboldalinak tekintett AfD 2 százalékos vesztesége is abból adódott, hogy a fiatalabb generáció képviselőinek egy része a – fiatalok körében mind divatosabbá váló – zöldekhez állt át.

Kissé anakronisztikusnak – ha úgy tetszik, kortévesztettnek – tűnhet, hogy napjainkban, amikor bárki, bármikor és ráadásul rendkívül olcsón fapados repülőgépjáratokkal eljuthat bárhová a világon, akkor valaki hosszú távon neki lát gyalogolni és fejébe veszi, hogy napi 30-35 kilométeres menetben hétezer kilométert tegyen meg, és nem is akárhová, hanem Körösi Csoma Sándor nyomában Erdélyből Indiába.

Nem kell foglalkozni a facebookon hőbörgőkel, hanem annak kell örülni, hogy Ferenc pápa szombati látogatása és szentmiséje Csíksomlyón valóban történelmet ír. Olyan történelmet, amely majd elmondható a gyermekeknek, az unokáknak – mondotta főtisztelendő doktor Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztorációjának vezetője Csíkszeredában, ahol az elmúlt napok folyamán több katolikus templomban is beszámolt római útjairól, több pápával való találkozásáról, és Ferenc pápának arról a közvetlenségéről, amelyet minden bizonnyal a csíksomlyói zarándokok holnap  megtapasztalnak.

Bevallom, sokáig pusztán fogalmi dilemmának tekintettem a politikai vezetők ajánlását, hogy a választóik szavazzanak „lelkiismeretük szerint”, vagy pedig – ahogy helyesebbnek tartottam – szavazzanak „meggyőződésük szerint”. Nagyjából ugyanaz, mondhatnánk, bár az egyik inkább erkölcsi, a másik inkább racionális hozzáállást jelent.

Ritkán volt nehezebb és egyben könnyebb dolgom, mint most. Nehezebb, mert egy nemzeti trauma a téma (nem először), nevezetesen az, hogy a magyar kormány önhatalmúlag átvette a tudományosság irányítását, lenyúlva az ország elitintézménye, az Akadémia kutatóhálózatát, erőforrásainak nagy részét – és a könnyebb, mert nem teszek egyebet, mellékelek egy levelet.

Május 26-án ünnepelték az Örökbefogadott Gyermekek Napját. Június 6-án pedig a Hősöknek bókolunk majd – akkor lesz az ő napjuk, ami Romániában ugyancsak nemzeti ünnep. És ezzel aztán minden rendben van. Szép hazánk a gyermekek és a hősök paradicsoma. Ugyan, ki hitte volna? Aki itt születik, máris a mennyországban van.