Május 26-án ünnepelték az Örökbefogadott Gyermekek Napját. Június 6-án pedig a Hősöknek bókolunk majd – akkor lesz az ő napjuk, ami Romániában ugyancsak nemzeti ünnep. És ezzel aztán minden rendben van. Szép hazánk a gyermekek és a hősök paradicsoma. Ugyan, ki hitte volna? Aki itt születik, máris a mennyországban van.
Szép hazánk pedig nemcsak a gyermekek számára mennyország, hanem a magyar politikusok számára is! Beválasztják őket mindenhová: a romániai törvényhozó testületbe, az Európai Parlamentbe – bárhová, csak szabaduljanak tőlük. Különben mivel magyarázható az, hogy a Regátban sokkal több szavazatot kapott az RMDSZ, mint ahány magyar ember él ott? Argeș megyében például 237 magyar él, a magyarokra adott szavazatok száma pedig 1532. Nem semmi! De Botoșani megyében sem, ahol mindössze 38 magyar él, és mégis 926 szavazatot kapott az RMDSZ. Hasonló a helyzet Buzăuban is, Konstancán is, Galacon is, Ilfov megyében is – és még sorolhatnánk. Hogy a regáti szavazók miért részesítik ilyen különleges bizalomban a romániai magyar politikusokat? – ugyan ki tudja! Talán azért, mert elegük van már a román pártokból – a PSD-ből, de a többiből is. Az olyan korrupt, hazug csalókból, mint a minap börtönbe került PSD-vezérből… Ez helytálló magyarázatnak tűnik, de nem kielégítő. Még megtörténhet, hogy a románság egyszer örökbe fogadja magát az RMDSZ-t is. Talán jó lenne, de ne álltassuk magunkat.
Az Örökbefogadott Gyermekek Napjával kapcsolatos vélekedésekből kiderült, hogy tavaly például 151 tíz éven aluli gyerek menekült el otthonról. A tíz és tizennégy évesek közül pedig 1410. De leginkább a 14 évesnél nagyobb gyerekek hagyják ott anyjukat, apjukat – tavaly szám szerint 3517-en tették ezt. Hogy miért tették? Mert a szülők állandóan nevelik őket – ha kell, ha nem. Mert állandóan kívánnak tőlük valamit, különben pedig semmibe sem veszik őket. A gyermek ugyan otthon van, és még sincs, akihez forduljon. A szülők állandóan veszekednek, feszült hangulatban élnek – a modern család [ki kell mondanunk] embertelen. A szülők otthon sem tudnak jobbak lenni, mint a munkahelyükön, a politikában vagy az üzleti életben – csak a haszonnal törődnek, az azonnali haszonnal, vagy pedig azzal, ami még megszerezhető, és valójában észre sem veszik egymást, de még a gyermekeiket sem… Így élnek a mennyországban? Hát, nekik maradjon ez a mennyország!
Az állam persze vonja a vállát. Ő megtett mindent. A gyermekeket örökbefogadó szülők gyermeknevelési szabadságban részesülnek – és a hatóságok lerövidítették az örökbefogadási bizonylat kiállításának idejét. Hát nem nagyszerű! Befogadsz egy utcagyereket, és nem kell munkába menned, nem kell kilincselned… Az állam reád sózta azt, amivel neki is foglalkoznia kellene. Szemkiszúrás – a javából! Ettől még nem fogadnak örökbe több gyermeket. És főként: mit sem változik az örökbefogadási szokás. Mert a magtalan szülők továbbra is a csecsemőkre vadásznak – nem érdeklik őket a három- és négyévesek. Sőt, még kevésbé a nagyobb gyermekek. Pedig elsősorban azok menekülnek el otthonról – és azok válnak kiszolgáltatottá, nyomorulttá, az emberkereskedők zsákmányává.
Nyissuk már ki végre a szemünk!