Vélemény

Kedves hallgatóim, néhány órával ezelőtt szokatlan színhelyen írtam meg mai jegyzetemet. Előttem könyvek, mögöttem könyvek, a terem pedig nem más, mint Nagyváradi Szigligeti Színház stúdióterme, a Fehér Terem, ahogyan a házigazdák mondják, mert létezik az épületben egy Fekete Terem is, ahol a kevesebb nézőt igénylő előadásokat játszák. Az épület maga pedig nem más mint az egykori patinás nagyváradi nyomda, Ady Endre egykori kávéházának a szomszédságában, ahol már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nyomtattak hírlapokat és folyóiratokat, (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)

Mint értesültünk róla: Dálnoky Réka nyerte a centenáriumi drámapályázatot, amelyet a román—magyar viszony színházi feldolgozása – pontosabban: megemésztése – céljából hirdettek meg Kolozsváron. 14 darab érkezett a pályázatra – tehát több írót is foglalkoztat ez a kérdés. Most már az lenne a jó, ha vevő is akadna – színház és néző – ezekre a darabokra.

A nyertes – Dálnoky Réka – a normalitás jegyében dolgozta fel a témát. Ami ez esetben azt jelenti, – mint Hegedüs Csilla mondja, (tovább…)

Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege… Már Eminescu megállapította a Shakespeare-rel kapcsolatos töprengései során, hogy a nagy angol költő „olyan, mint az Úristen: (tovább…)

Tapasztalatom szerint manapság, enyhén szólva ritkán, ha egyáltalán valaha is, foglalkozunk morális kérdésekkel, hiszen azok filozófiai, általános kérdések, és ma a világ, hogy úgy mondjam, absztrakt pragmatikus. Nagyobb becsben van a politikai haszonelvűség – legtöbbszőr álságos – hangoztatása, mint az életünket, beszélünk róla vagy sem, végső soron meghatározó erkölcsi elvekről és a vele járó felelősségről való beszéd. (tovább…)

A zsákutca, melyben “győztesként masíroz” a Fidesz itteni fő-fő fiókpártja (a másik kettő alig él, bár az MPP nevét vívő éppen életjelt ad magáról, amikor Bíró Zsoltot elzavarják és minden bizonnyal valamiféle ellenzéki, vagy mondjuk, dacos pozíciót fog fölvenni a fő fiókpárthoz képest), éppen körkörössé alakul, azaz olyan csapdává, mely hermetikusan zárja körbe a rommagyar politizálást: nincs se előre, sem hátra. A rommagyar politizálás, először az elmúlt huszonnyolc esztendőben, mind elvi, mind pedig gyakorlati szempontból végzetesen ROSSZUL (tovább…)

Az új román családtörvény-tervezet számos olyan kérdést vet fel, melyeken korábban ritkán vagy soha nem gondolkodtunk el. Miben is áll egy család lényege? A család azon túl ugyanis, hogy egy férfi és egy nő természetes kapcsolata, mindenekelőtt két ember az átlagosnál szorosabb  viszonyrendszere is.

Márpedi g–  amint azt újabbkeletű kutatások sora bizonyítja – a társadalmi kapcsolatoknak legalább akkora szerepük van az egészség megőrzésében, mint az egészséges étkezésnek és a sportnak. (tovább…)

Államelnökünknek sikerült az a ritka performansz, hogy – németként egy románnál is jobb románná válva – a térség egyik leghangsúlyosabban nemzeti államának első emberévé avanzsáljon. Klaus Iohannis (született Johannis) ma már a Románia elnöke. Azt persze ő is kezdettől tudta, hogy sikere korántsem politikusi vagy intellektuális erényeinek volt köszönhető. Még csak román feleségének sem. Ő hihetetlenül jól jött annak a román nacionalizmusnak, melynek legfőbb törekvései közé tartozott, hogy a nemzetközi nyilvánosságnak bizonyíthassa: (tovább…)

A tegnap este Csíkszeredában, a Hargita Megyei Tanács galériájában megnyitottuk a megye és az innen elszármazott képzőművészek tárlatát. Botár László, a kiállítás kurátora, hónapokkal ezelőtt, a Gyökerek címszót ajánlotta közös témának. Erről beszéltem jómagam is,  és úgy gondolom, mai jegyzetemben érdemes néhány gondolatot megosztanom az elhangzottakból.

A televíziós műsorgyártásban vox populinak, vagyis a nép hangjának nevezik azt a műfajt, (tovább…)

Állandóan visszatér (el sem ment) a kérdés, hogy Mutyilandben gyenge a politikai ellenzék, ő az igazi hibás a rendszer antidemokratikus jellegéért satöbbi, és hogy nincs mit tenni, mert a nép úgyis tudja, hogy kire szavazzon, de akkor mégis mit lehet csinálni – sto gyéláty? Allan Zake ilyen körülmények között elhatározta, hogy optimista lesz, mint egy Candide, és aktív, mint egy grinpiszes.

(tovább…)

Fontos értekezlet volt Bukarestben: a Három Tenger Kezdeményezés tagországai véleményt cseréltek arról, hogy mi dolguk van a világon. 12 kelet-…