Szövegkovács

A Nyelvművelő kéziszótár lapozgatása közben rábukkantam egy érdekesnek tűnő szócikkre, amely a fogalmazási hibákat tárgyalja. A szakkönyv szerint „a figyelmetlenség, igénytelenség sok zavart okoz a fogalmazásban”.

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, hogy miért magázom, önözöm a Szövegkovács névre hallgató Facebook-oldalam kedvelőit. A válaszom egyszerű: így fejezem ki a tiszteletemet irántuk, ráadásul azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy az érdeklődők nagy részét nem ismerem személyesen.

Mielőtt belemerülnék a mai témába, elmesélnék Önöknek egy rövid történetet. 2018. április 23-án e-mailben kaptam egy hírlevelet, amelynek írója arról mesélt, hogyan sértették meg a szerzői jogait. Írt egy elektronikus könyvet, amelyet húszévnyi értékesítői tapasztalatra és sok-sok emberismereti tudásra alapozott. Több mint ötezren vásárolták meg, egyvalaki azonban nem csak a benne lévő információkra áhítozott.

Ezúttal a le igekötővel foglalkozom, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „eredetileg mozgás, cselekvés lefelé irányulását […], illetve befejezettségét, befejeződését […] kifejező, a mai nyelvhasználatban – más igekötők rovására is – igen elterjedt igekötő”. Például a lemegy és a lekiált lefelé irányuló cselekvésre, mozgásra, míg a leír, legyőz valaminek a befejezettségére utal.

Ma a magyar költészet napjával foglalkozom, természetesen a szokásostól eltérően fogom tálalni a témát. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, illetve ünnep, időszak és történelmi esemény nevét – olvasható a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzatban. Tehát a világhálón is gyakran látott nagy kezdőbetűs írás helytelen.

Ma elsősorban az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely főként szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, szeretném tisztázni, hogy mit is jelent a csoportnyelv.  

A legutóbbi részben arról is szó volt, hogy manapság egyre gyakrabban használják az aki, ami, amelyik névmást az amely rovására. Jó példa erre a világhálón talált mondat: „A végrehajtás bármikor leállítható, ha a cég, aki ellen a végrehajtás elindult, megegyezésre jut azzal, aki kezdeményezte azt.” Az első aki helyett az amely illett volna ebbe a mondatba.

Ma a szavak és szórészek közötti írásjelekről fogok beszélni. Az indulatszókkal kezdem, amelyek után, illetve elé vesszőt kell tenni. Többek között olyan mondatokban fordulnak elő, mint a „Hej, mennyire hiányoznak a gyerekkori vakációk! Jaj, mikor érünk oda? Hé, ti ott, miért jöttetek vissza? Haj, ha visszatekerhetném az idő kerekét!

Mielőtt elárulnám, hogy mi lesz a mai téma, felolvasnék két mondatot. „Az a csapat, aki a mai napon nyer, jelentős előnyhöz jut.” „Hiszek abban, hogy kell egy olyan csapat, aki ismeri minden rezdülésemet.”

Múlt héten egyebek mellett megemlítettem, hogy 2015-ben mintegy 8000 új szó került be a legújabb helyesírási szabályzat szótári részébe a korábbi kiadáshoz képest. Természetesen az elmúlt évtizedekben, évszázadokban is voltak hasonló változások, új szavak és kifejezések kerültek be a nyelvünkbe, az elavultak pedig eltűntek a süllyesztőben.

Anyanyelvünk állandóan változik, új fogalmakkal bővül a szókincs, néhány megnevezés pedig eltűnik a süllyesztőben. Jó példa erre A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása, amely mintegy 8000 szóval többet sorakoztat fel, mint az elődje.