Múlt héten Jules Verne, magyarosított nevén Verne Gyula nyomába eredtem, ugyanis száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el. Az összefoglalót azzal zártam, hogy a sokak által ismert és kedvelt francia író öt története magyar tárgyú, annak ellenére, hogy sohasem járt Magyarországon. Milyen művekről van szó? Sándor Mátyás, Várkastély a Kárpátokban, Storitz Vilmos titka, A dunai hajós, valamint a Disz úrfi és Esz kisasszony című mese; utóbbi jórészt ismeretlen. Bár tárgyi tévedések is vannak a felsorolt művekben, Verne népszerűségét ez sem csorbította Magyarországon.
(tovább…) Continue ReadingVerne nyomában
„Az amerikaiak, oroszok, németek, angolok és természetesen hazája népe, a franciák ugyanúgy magukénak vallották, mint mi. A regényein felnőtt több nemzedéknyi olvasó magától értetődő természetességgel magyarosította nevét…” – olvastam nemrég a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet honlapján megjelent Magyar neve Verne Gyula című cikkben. Valószínűleg már sejteni lehet, hogy a mai részben a nemzetközi hősként is emlegetett Jules Verne lesz a főszereplő, ugyanis a sokak által ismert és kedvelt francia író száztizenhét éve, 1905. március 24-én hunyt el.
(tovább…) Continue ReadingSzeszélyes hónap jeles ünneppel
„Zsebre dugott kézzel, fölényesen fütyörészve érkezik, napfényt és meleget ígér, s mikor látja, hittél neki, tiszteletlenül szemedbe vihog és fügét mutat. Soha kalaplevéve nem köszön, vagy ha megteszi, annál rosszabb, elkészülhetsz rá, hogy nyomban hátba is vág érte. Mégsem lehet komolyan haragudni rá, úgy kell elfogadni, amilyen, tréfáiért csak a nyárspolgár orrol meg, aki következetesen sírt már a bölcsőben is…” – írta Pilinszky János az év legszeszélyesebb hónapjáról.
(tovább…) Continue ReadingMit enged meg a bár és a noha?
„Annak ellenére, hogy börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” – olvastam nemrég az egyik cikkben. Az annak ellenére szókapcsolat idegen mintára terjedt el a nyelvünkben, és a nyelvészek szerint nyugodtan helyettesítjük a bár vagy a noha megengedő kötőszóval. Az eredeti mondat így hangzana kétféleképpen: „Bár börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…” „Noha börtönbüntetésre számíthat, visszatér a hazájába…”
(tovább…) Continue ReadingGutenberg nyomában
A kanadai újságíró és irodalomtudós, Marshall McLuhan A Gutenberg-galaxis című, 1962-ben megjelent művében végigelemezte a könyvnyomtatás óta eltelt évszázadokat, és úgy vélte, hogy a könyvek előbb-utóbb elveszítik a jelentőségüket.
(tovább…) Continue ReadingLőrincze Lajosra emlékezünk
„Pápai Lajos barátom azzal bízott meg, hogy írjam le az életemet, mert ezzel megkönnyíteném a tévé által készítendő portrét. De ne gondoljak a célra, csak írjam, ami eszembe jut. Megpróbálom, de azért valamilyen rendet elképzelek, hogy tartom-e vagy sem, ki fog derülni. Először az életrajz időrendben: Szentgál (gyerekkor), Pápa (középiskola, teológia), Budapest (Eötvös Kollégium, Magyarságtudományi Intézet), Pápa (tanárkodás), Budapest – ami ezután van. Majd: a tudományos és ismeretterjesztő, nyelvművelő munka. Aztán: közélet. Ezután: az egésznek az összegzése, valami visszatekintés. Végül: a tervek, előrenézés.”
(tovább…) Continue Reading„A nyelv kétoldalú jelenség”
2015-ben belevágtam életem egyik legizgalmasabb kalandjába: olyan gyerekeket kellett tanítanom magyarul, akik otthon alig vagy egyáltalán nem beszélték ezt a nyelvet. Hamar rájöttem, hogy másként kell oktassam őket, mint ahogy én annak idején megszoktam. Szóba sem jöhetett a jól ismert ábécéskönyv, érdekfeszítő feladatokat, programokat kellett kitalálnom ahhoz, hogy egyik tanóráról a másikra fejlődjenek a tanítványaim… legalább egy kicsit.
(tovább…) Continue ReadingA hoz ige sok-sok kifejezésben
„Örömteli, ha egy vállalkozás, amely szeretné felhívni magára figyelmet, áldozatot hoz, jó növényeket vásárol és kiteszi azokat az üzlet elé, de ez kevés.” Ezt a mondatot egy irodakertész honlapján találtam nemrég, amikor rákerestem az áldozatot hoz kifejezésre.
(tovább…) Continue ReadingA világ legelső telefonbeszélgetése
„Mr. Watson, jöjjön ide, szükségem van Önre!” Így lehetne lefordítani magyarra a világ legelső telefonbeszélgetését. Száznegyvenhat éve, 1876. március 10-én, Bostonban Alexander Graham Bell felhívta az egyik szomszédos szobában ülő munkatársát, Thomas Watsont, aki sokak szerint a híres feltaláló árnyékában élt, noha ő is kulcsszerepet játszott a telefon fejlesztésében.
(tovább…) Continue ReadingNagyító alatt a férfiak és a vállalkozónők
„A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.” Az idézet a Kossuth- és József Attila-díjas írótól, a magyarországi spirituális irodalom egyik legnagyobb alakjától, Müller Pétertől származik.
(tovább…) Continue ReadingSzületésnapi különkiadás
A mai részben beszélnék egy keveset a sportról, a boldogság világnapjáról, illetve arról is, hogy mit nyerhet az, aki helyesen válaszol a legvégén feltett kérdésemre. Főként azért döntöttem a felsorolt témák mellett, mivel szeretnék megajándékozni valakit, ugyanis ma van a születésnapom. Egyetlen kérésem van a hallgatókhoz: legyenek figyelmesek, mert hamarosan elhangzik a válasz a kérdésre.
(tovább…) Continue ReadingA magyar kultúra napja margójára
„1823. – Harminchárom éves. Csekei magányában megírja Himnuszát. A halhatatlan költeménynek a szabadságharc korától kezdve számos verses fordítása jelenik meg idegen nyelveken, örményre és héberre is lefordítják szövegét” – idéztem a Pintér Jenő magyar irodalomtörténete című könyvből.
(tovább…) Continue Reading