Szövegkovács

„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki holnap nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.

Nagycsütörtök van, és ilyenkor általában eszembe jut Dsida Jenő azonos című verse, amelyet szeretnék feleleveníteni.

„Tiszta víz a ruhám, és ez a te lelkeden szárad” – ezzel a nyelvi poénnal hangolódom a közelgő április 1-jére, amelyet a bolondok, illetve a bolondozások napjaként emlegetnek. Ilyenkor tréfát űznek egymással az emberek, sőt az is előfordulhat, hogy Szent György havának első napján az írott és elektronikus sajtó híreiben is furcsaságokkal találkozunk; tehát nem árt fenntartásokkal kezelni az információkat. 

Kikelet és felleg… Az irodalmias stílus két olyan kifejezése, amelyet a hétköznapokban ritkán vagy egyáltalán nem használunk, azonban mindannyian tudjuk, hogy melyik mit takar. A tavasz jelentésű kikelet szavunk már előkerült március 2-án, a felhő szinonimájaként használt fellegről viszont még nem esett szó. A Nyelvművelő kéziszótár szerint „a szépirodalmi nyelvnek, különösen a XIX. század irodalmának bizonyos szavai, kifejezései felbukkannak mai, nem szépirodalmi szövegekben is”. Közéjük tartozik például a feleség egyik rokon értelmű szava, a hitves, a megölel jelentésű keblére ölel valakit, illetve az e sártekén, azaz ezen a földön, földgolyón vagy világon.

„Autóval mindent lehet, menni, amerre a szem ellát, határon, országon, kontinensen át. A modern városi ember autóember: beleszületik és belenő, autó hozza-viszi, kórházba be és onnan ki, bölcsibe, oviba, suliba, edzésre és partira, nyaralni, telelni, tavasszal, ősszel kirándulni; alig lehet majd szabadulni tőle” – idéztem az egyetemi kutató, oktató és marketingstratéga Braun Róbertet.

„A tavaszi eső aranyat ér, de a jól működő öntözőrendszere még inkább!” Furcsának tűnhet a megfogalmazás, főleg azért, mert az idézet első felében egy jól ismert közmondás hangzott el, a második fele viszont bárkit meglepetésként érhet. Egy mezőgazdasági gépeket és öntözőrendszereket forgalmazó cég honlapján találtam rá a bevezetőben említett mondatra, amely jó példa arra, hogy a közmondásainkat a mindennapokban, például egy reklámszövegben is lehet hasznosítani. Természetesen csak mértékkel.

Az elmúlt három hétben a nyelvújítás témakörét jártuk körbe, sőt az első nagyhatású nyelvművelőként emlegetett Kazinczy Ferencről is szó esett. Ma olyan szavakat és kifejezéseket sorolok fel, amelyek gyökeret vertek a nyelvünkben, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Böjtmás hava… Tavaszelő… Kikelet hava… Mindhárom kifejezéssel az év harmadik hónapjára, a márciusra utalunk, amelynek ma van a második napja. Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma szerint „az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában, az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi – évkezdési szokásnak.

Az elmúlt két hétben Kazinczy Ferenc, illetve a nyelvújítás volt a központi téma, sőt legutóbb a neológusokról, illetve az ortológusokról is szó esett. Előbbiek az újítás hívei voltak, míg utóbbiak fenntartásokkal viseltettek az újításokkal szemben.