Mi a heterotópia? – az Észpresszó vendége Zágoni Balázs

Zágoni Balázs 1975-ben született Kolozsváron, a Báthory István Elméleti  Líceumban érettségizett és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán szerzett oklevelet. Alapításától kezdve külső munkatársa a Krónika napilapnak amelyben filmkritikákat, glosszákat, esszéket és interjúkat közöl. Alapítója és 2000 – től szerkesztője a Filmtett mozgóképes havilapnak. 2009-től 2018-ig a Koinónia Könyvkiadó vezetője volt. Személyes adottság, családi háttér, egy jól sikerült színdarab a középiskolában, és a filmhez való közeledés, majd kisebb kanyar és visszatérés az irodalomhoz  – mindez Zágoni Balázs, az ő művészete és az ő világa, amelyben humor és komoly tudás, tapasztalat egyenrangú.

(tovább…) Continue Reading

Roma világnap

Tegnap volt a roma világnap. E napot annak emlékére nyilvánította az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává, hogy 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A fórumon a különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntöttek a cigányság nemzeti jelképeiről is: elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot.

(tovább…) Continue Reading

Mozaik, 2019. április 23-a

Adásunkban az idei Kájoni János-Emlékévben szervezendő rendezvényekről kérdezi Biró István a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatóját, Ferencz Angélát, majd megismételjük…

Continue Reading

Az ötvenedik

Az idei, vasárnap záruló Csíkszeredai Régizene Fesztivál kedden este egy igen érdekes rendezvényt tűzött műsorára, amely nem annyira a zene, mint inkább a kép és a szó határán mozgott. A román televízió bukaresti magyar adása ugyanis fennállásának ötvenedik esztendejére emlékezett és tette ezt úgy, hogy a Csíki Moziban közönségtalálkozót szervezett, illetve felidézte, a régizene miként is kapott helyet a magyar adásban az évek folyamán.

(tovább…) Continue Reading

A négy fatális esztendő …

Bizonyosan sokakat gondolkodtatott már el a kérdés, hogy miért élnek tovább a nők, mint a férfiak. A dolog ugyanis elvben nem volna szükségszerű, hiszen a 100 évet a férfiak ugyanúgy elérhetik, mint a nők.

A statisztikai átlagok tehát aligha lehetnek genetikai – vagy engedékenyebb fogalmazásban – pusztán genetikai természetűek. A Világegészségügyi Szervezet (a WTO), miután a legújabb statisztikák is azt jelzik, hogy bár az átlagos élettartam világszerte növekszik (2000-hez viszonyítva 5 évvel tovább élünk), a nők világátlagban változatlanul valamivel több mint 4 esztendővel élik túl a férfiakat. Ez pedig valóban jelentékeny különbség. A világháborúk „csupán” négy-öt évig tartottak, s mégis úgy tűnt, soha nem érnek véget. Egy halálos beteg pedig hálás lenne a sorsnak, ha kapna még legalább egy év haladékot.

(tovább…) Continue Reading