Műsorok

Nagy Lóránt csíkszeredai zenetanár A nyakleves antológiája című könyvével visszasírja a kényszert, a régi jó pedagógiai eszközt – a nyaklevest. Hát van ennél nagyobb gond? Mint állítja: „A rossz jegy, a levont magaviselet, az emberséges dorgálás és a lelkibeszéd nem fáj, nem viszket, mint száműzött elődje. Ezért nincs is meg a kellő ösztönző ereje.”

Karácsonyra kaptam ajándékba Bánffy Miklós két kötetét. A Polis Kiadó gondozásában megjelent sorozat része a két könyv. Az egyik – az Emlékezések. Irodalmi és művészeti írások című – nemcsak olvastatta magát érdekes tartalma és lenyűgöző stílusa révén, hanem elgondolkodtatott. A magunk bírálata című, nyúlfarknyi írás összefoglalja mindazokat az okokat, amelyek például háromkötetes Erdély-trilógiája megírásához vezettek.

Péntekenként Székedi Ferenc rádiójegyzetét hallgathatják a rádióhallgatók ezen a hullámhosszon. Jegyzetíró kollégánk hétfőn, vízkereszt napján ünnepelte 75. születésnapját. Valószínű, sokan tudják róla, hogy Székedi Ferenc számára az örökös kiindulópont, az origó Zsögöd. Az a csíkszeredai városrész, amely a legkésőbb vált a város részévé: 1930-ben csatolták a csíki megyeszékhelyhez. Tehát erős identitással rendelkező városrészről van szó, így értelemszerűen lakói is erős helyi identitással rendelkeznek.

Boldog Új Évet! Ezzel a gyönyörű jókívánsággal zárult 2019-es év és – egy-két napig – kezdődött a 2020-as is. Elhangzott a Bécsi Szimfonikusok újévi koncertje. De aztán kénytelenek voltunk szép lassan – képletesen és szó szerinti értelemben is – józanodgatni. Elkezdődött nem csak a 2020-as év, de a második évezred harmadik évtizede is.
Sajnos, nem a legjobb csillagzat alatt…

Hirtelen ment el, alig volt 51 esztendős. Fiatalabb volt mint én most. Amikor megismertem idősnek tűnt számomra. A laphoz huszonvalahány évesen kerültem, egyedül voltam az akkor ridegnek tűnő Csíkszeredában, s a helyiek a nem csiki hangsúlyomon mosolyogtak. Ugyanúgy mint mikor első osztályos koromban, hévízi iskolánkban megjelent két új osztálytársunk.

Karácsony közismerten nem csupán keresztény vallási ünnep, a mögötte rejlő hagyomány minden archaikus kultúrában fellelhető, s végső fokon egy, a földi élet szempontjából meghatározó fontosságú kozmikus eseményre, a téli napfordulóra vezethető vissza. (A magyar őshagyományban a „kara”, azaz a kún-besenyő „fekete” és a szintén kún-besenyő „csun”, azaz „fordulat” szavakból áll össze.)

Minden év végén hajlamosok vagyunk a számvetésre. Történhet ez egyéni vagy családi életünkben ugyanúgy, mint kisebb vagy nagyobb baráti, szakmai, politikai, intézményi és minden más olyan közösségben, amelyek a romániai rendszerváltozás után ugyancsak színessé tették és teszik a társadalmi életet.