Műsorok

A lélegzetvételnyi szünetek mind rövidebbek. Alig emésztettük meg a több száz áldozattal járó japán katasztrófát, nyakunkba szakadt a görög tűzvész. Mikor a víz, mikor a tűz. És egyik esetben sincs menekülés. Fennkölt gyászbeszédek, kétségbeesés, s egyre gyakoribb fásultság.

Ausztrál meteorológusok számolták ki, hogy mindez lassan valamiféle fátum.

Ha így mennek tovább a dolgok, a fennvaló sem lesz képes megkímélni minket a csapásoktól. Mi, európaiak, ha minden így megy tovább, (tovább…)

Ma egy kis szünet, kedves hallgatóim, a foci világbajnokságban, hogy már holnaptól ott folytassuk, ahol abbahagytuk vagy még stílszerűbben fogalmazva, a második félidővel, ahol immár naponta kimondatik az itélet és a tíz európai, a négy délamerikai, az egy észak-amerikai és az egy ázsiai csapat közül valaki biztosan elhull és csak a legjobbak menetelnek majd a végső cél felé. Ami az elmúlt két hétben történt, arról világszerte rengeteg kommentár elhangzott és elhangzik, minden bizonnyal itthon is mindenkinek meg van a maga kedvenc sztorija a (tovább…)

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. (tovább…)

Nemcsak a könyveknek, hanem a könyvvásároknak is meg van a maguk sorsa. Akár azt is mondhatnám, a maguk erdélyi sorsa, például az egymásra szervezés. A tegnap ugyanis kettő is nyilt, mindkettő vasárnapig tart, és mindkettő jórészt ugyanazokra az erdélyi könyvkiadókra alapoz. Az ünnepi könyvhét Kolozsváron vette kezdetét, a Csíkszeredai Könyvvásárnak pedig egy sportcsarnok, az Erőss Zsolt  aréna nyújt otthont. Hogy miért nem lehetett elkerülni a párhuzamosságot, (tovább…)

Mindig furcsa hosszabb távollét után a román fővárosba érkeznem. Kimondani is szörnyű, de itt éltem le nem rövid életemnek több mint a felét, közel húsz éve, hogy a róla szóló könyvem megjelent, önkéntelenül is mindig összevetem a rendszerváltozás utáni első évtizedekben tapasztaltakkal mindazt, amit most látok.

?Ügyintézni? jöttem, és hát hogy is mondjam, ez az úticél ugyancsak alkalmat és alapot ad az élet sűrűjéből meríteni az összehasonlításra. Kezdjem mindjárt azzal, ami sokáig a legélménydúsabb dolog volt, a ?helyszínkeresés? viszontagságaival. (tovább…)