Nemcsak a könyveknek, hanem a könyvvásároknak is meg van a maguk sorsa. Akár azt is mondhatnám, a maguk erdélyi sorsa, például az egymásra szervezés. A tegnap ugyanis kettő is nyilt, mindkettő vasárnapig tart, és mindkettő jórészt ugyanazokra az erdélyi könyvkiadókra alapoz. Az ünnepi könyvhét Kolozsváron vette kezdetét, a Csíkszeredai Könyvvásárnak pedig egy sportcsarnok, az Erőss Zsolt aréna nyújt otthont. Hogy miért nem lehetett elkerülni a párhuzamosságot, az rejtély, noha minden esztendő teltén az RMDSZ és a különböző romániai magyar közművelődési egyesületek a következő évre részletes műsornaptárakat állítanak össze, gondolom egyrészt a tájékoztatás, másrészt viszont az ütköztetések elkerülése céljából. No de ne bosszankodjunk túlságosan azon, ami már tény, csupán azért is jegyeztem meg, hogy talán tanulságos lesz a jövőre. Egyébként akad még párhuzamosság. A tegnap mindkét könyvásár első főszereplői ? természetesen a könyveken kívül – a gyermekek voltak és mindkét helyszínen egykori vagy jelenlegi RMDSZ tisztségviselők, volt vagy jelenlegi költők, akár így is fogalmazhatnék, irodalompolitikusok, üzentek a közönségnek. Kolozsváron Markó Béla, Csíkszeredában pedig Kelemen Hunor. És mindketten derűlátásukat fejezték ki, hogy hiába élünk az elektronika és a digitalizáció korszakában, hiába vesznek egyre inkább körül mindenféle méretű képernyők, a papíralapú könyvek még sem tűnnek el. Sőt mi több, a megjelent címek láttán akár az is megfogalmazható, hogy számuk egyre növekszik. Valóban, hazai és nemzetközi statisztikák támasztják alá, hogy a gyermekirodalom tekintetében ez feltétlenül igaz, sőt még az is megfogalmazható, hogy ez esetben a példányszámok sem csökkennek, ez a legbiztosabb piaci rés. Egyrészt, mert a könyvvel mindig szívesen ismerkedő gyermeknemzedékek amúgyis követik egymást, másrészt pedig a szülők és nagyszülők szívesen emlékeznek a maguk gyermekkorára és előszeretettel vásárolnak könyveket a gyermekeknek, az unokáknak is. Más tekintetben azonban a témaválaszték és a példányszámok alakulása már fogas kérdés. Az utóbbi évek termése láttán egyértelmű, hogy noha itthon, Erdélyben is, kiváló szépirodalmi munkák születtek, mégsem ez uralja a hazai magyar könyvpiacot, még akkor sem, ha egy-két cím két-három kiadásban is elfogyott, hanem vagy a mindennapi élettel kapcsolatos témák kerülnek terítékre, vagy a néprajzi, a társadalmi és leginkább a történelmi búvárkodások különböző tanulmányai látnak könyvformában is napvilágot, a nyomdai-nyomtatási költségeket különböző pályázatok, hozzájárulások, adományok által természetesen alaposan megtámogatva. Feltűnő ugyanakkor az is, hogy ezek a médiában rendszerint erőteljes visszhangra találó tudományos könyvek már ugyanezt nem mondhatják el magukról az olvasók tekintetében. Jól bizonyítja ezt, hogy az erdélyi könyvkiadók termésének ez a része majd mindig kellőképpen leárazva kerül a könyvvásárokra, ami azt is igazolja, hogy valahol a háttérben az eladatlan készletek egyre inkább halmozódnak. Mint ahogyan az is egyre inkább megfigyelhető: a könyvvásárokon mind gyakrabban és mind nagyobb számban jelennek meg a különböző, kisebb-nagyobb antikváriumok, akár egyetlen lejért vagy kimondottan alacsony átlagáron kinálva a régi könyveket, ami azt is jelenti, hogy nagyon sokan ? és minden bizonnyal nehéz szívvel – , de felszámoljuk otthoni könyvtáraikat és akár ingyen is tovább adják egykori kedvenceiket. Mindaz tehát, ami a könyvvásárokon látható, érezhető, tapasztalható finom részletekben is össze rakja azt a kort, amelyben élünk és nem kétséges, hogy egykor majd ezeket az időket is megírják. Hogy témaként szolgáljunk majd az elkövetkező évtizedek könyves seregszemléinek.
Két emlékem Borbély Laciról
Két nappal ezelőtt volt Borbély László hetvenedik születésnapja. Ennek kapcsán jutott eszembe két történet az RMDSZ talán leghosszabb aktív karriert magáénak mondható politikusáról.
Tovább...Shakespeare feketében
Néhány nappal a színházi világnap előtt, szombaton a The Telegraph hasábjain egy olyan tanulmányt ismertettek, amely szerint William Shakespeare túlságosan „fehérré, férfiassá és ciszneművé” tette a színházat.
Tovább...Tehetetlenség
Pedagógus ismerősöm mesélte, hogy elkobozta egyik diákja telefonját, mert tanóra közben sem volt hajlandó megválni a készüléktől, noha tiltja használatát az iskolai szabályzat. Az esetről értesítette a diák édesapját, és megkérte, mikor teheti, keresse fel az iskolában.
Tovább...Az idők végezete?
A Moszkva melletti Koncertcsarnok ellen intézett terrortámadás, melynek eleddig minimum 133 halálos áldozata és nagyszámú sebesültje van, ismét magas fordulatszámra pörgette a Moszkva és Kijev között zajló propaganda kampányt.
Tovább...