Május 26-án ünnepelték az Örökbefogadott Gyermekek Napját. Június 6-án pedig a Hősöknek bókolunk majd – akkor lesz az ő napjuk, ami Romániában ugyancsak nemzeti ünnep. És ezzel aztán minden rendben van. Szép hazánk a gyermekek és a hősök paradicsoma. Ugyan, ki hitte volna? Aki itt születik, máris a mennyországban van.
(tovább…) Continue ReadingEmlékkönyv – iskoláról és a világról
Hatvan év múltán – ez a címe annak a könyvecskének, amelyben a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Középiskola végzettjei megemlékeznek tanintézetükről, tanáraikról, egymásról. És jól jön ez, hiszen a 60 évvel ezelőtt végzett osztály 37 diákjából immár csak 14-en vannak életben. Rövidesen nem is lesz, aki emlékezzék… A könyvet az egyik hajdani diák, Murvai László szerkesztette – akinek, tanügyi szakértő lévén, rálátása van nemcsak a romániai magyar oktatás múltjára, de a jelenére is. Így – Murvai szerzői és szerkesztői hozzájárulásával – tartalmasabbá válik a kép.
Continue ReadingRossz precedens
A múlt héten a vihar gyóntatóként működött. Bevallatta velünk azt, hogy mennyire nemtörődömök, felelőtlenek és hozzá nem értők vagyunk. A nyugati megyékben úgy hullott le a házakról a tető, mintha lepedő lenne. És főleg az új házak, az új tömbházak teteje hullott le, meg az iskoláké. Ezért a múlt világban bizony bezárták volna az építtetőt, a tervezőt, de még az építőt is. (tovább…)
Continue ReadingHogy miket beszélünk!
Murádin László, a 86 éves nyelvész legutóbbi kötetét ? a Hókuszpókuszt ? olvasva kedvünk támadt keresni?kutatni a dolgok eredetét; utánanézni a dolgoknak; elgondolkozni azon, hogy miket beszélünk. Mert olykor jobb lenne, ha hallgatnánk. A könyv az Europrintnél jelent meg, Nagyváradon.
A kötet egyik cikkében szó esik a csúzról ? a reuma megfelelőjéről. Továbbá a francról ? ami vérbajt jelent. (tovább…)
Continue ReadingKellene egy csoda!
Megdöbbentett a hír: tavaly 751 gyermeket hagytak sorsukra a szüleik a kórházakban: 520-at a szülészeten, 205-öt a kórházakban működő gyermekorvosi rendelőben, 20-at pedig más kórházi részlegeken. Az elhagyott gyermekek nagy része állami gondozásba került – ne irigyeljük a sorsukat! -, vagy pedig nevelő szülőre leltek – ők talán valamivel szerencsésebbek… És még dicsekedhetünk is. Képzeljék el: 2018-ban 53-mal kevesebb gyermeket hagytak el a kedves szüleik, mint 2017-ben. Lám-lám: jön meg az eszük. Bár így lenne!
(tovább…) Continue ReadingA túlélés – művészet
Ezt Sütő Andrástól tudhattuk meg a Rigó és Apostol című, 1973-ban megjelent művéből. Az erdélyi magyar irodalom klasszikusa azt fejtegeti, hogy „Mi a székely nép titka?” „Egy mondatban így fejezhetném ki – írja Sütő András -: a történelmi leckék közül megtanulta a legfontosabbat, a kivárás művészetét. Nem a reményvesztettek szunnyatagsága ez, inkább valamely titkos kapcsolat a jövővel, az idő mélyén érlelődő valósággal.”
Continue ReadingTankönyv helyett brosúra
Igen. Tankönyv helyett brosúrát ? ezt kapnak az ötödikesek hétfőn, iskolakezdéskor. Nem kell sokat cipekedniük. Osztályonként kapnak egy-egy példányt, ők és a tanárok. Kisorsolhatják, ki viszi haza?
Liviu Pop tanügyminiszter szerint szeptember 4-én szétküldtek már belőle 82 ezer példányt. Az északi megyékbe küldték, mert hosszú az út odáig, és hogy érkezzék meg idejében. Micsoda gondosság! (tovább…)
Continue ReadingMire számíthatunk még?
Kelemen Hunor kijelentését hallva a ?mély államról? ? igen, államról van szó, mély államról, nem pedig mély álomról ? először mosolyoghatnékom támadt. A ?láthatatlan hatalom? ? melynek létére ugyancsak Kelemen Hunor figyelmeztetett ? zavartalanul működik szép hazánkban, már 1919 óta. (tovább…)
Continue ReadingAKNAMEZŐN ÉLÜNK
A Bukaresti Nemzeti Színház felújította egyik rég nem játszott előadását – a No Man’s Land-et. A román nemzeti színház előadásának angol címe van – érdemes erre felfigyelni. Akárcsak arra is, hogy egy boszniai szerző – Danisz Danovics – művéből készült előadást újít fel a román színház, az előadás rendezője pedig bolgár, aki immár harmadszor rendez a bukaresti nemzetiben. És a felújítás alkalmából láthattuk is őt az előadás végén, a tapsrendben. Úgy látszik, szeret itt lenni…
(tovább…) Continue ReadingA megmaradás útja
Árvay Zsoltnak köszönhetően Kányádi-interjúkat hallgathattam, közöttük a Brassai Magyar Adásban elhangzott beszélgetést. Az alig egy éve elhunyt nagy költőnk, Kányádi Sándor Trianon előnyeiről mesélt az interjút készítő hölgynek. Kirázott a hideg. Hát lehetnek előnyei is annak a katasztrófális békediktátumnak? Mint kiderült: igenis, lehetnek – ha képesek vagyunk tanulni a bajból.
Continue ReadingKell-e még a színész?
Nánó Csaba másik színházi interjú-kötete, az Egy élet nem elég, 19 beszélgetést tartalmaz a kolozsvári magyar színház nagy öregeivel ? akik még életben vannak, vagy voltak, a kötet nyomdába küldése előtt. Ezt a könyvet is csak köszönni tudom Derzsi Ákosnak, a nagyváradi Europrint Kiadó vezetőjének, aki megajándékozott vele.
A kötetbeli előadás magas C-vel indul. Sorbán Attila az előszóban kijelenti: ?Kell még a remény is.? (tovább…)
Continue ReadingCaracali bajtársak
Bár hetek óta mondják, mégis nehezen tudom megemészteni, hogy Caracalon egy tálból eszik a rendőr és a bűnöző, igazi bajtárs a rend fenntartója és a leányrabló. És nemcsak Caracalon észlelhető ez, hanem országszerte. Egy Temes megyei rendőr, például, egy kiskorúakkal kereskedő bűnbanda tagjaként „gyakorolta hivatását”. Párhuzamos munkahelyén az volt a feladata, hogy leányokat cserkésszen be. A börtönben viszont megrühösödött, ami miatt úgy felháborodott, hogy vallomást tett, sőt még be is perelte egykori főnökeit, akik ugyancsak jó pénzért maguk is együttműködnek a leánykereskedőkkel.
Continue Reading