Zsehránszky István

Csak most láthattam ? és a Duna Televízió jóvoltából ? a MANSFELD című magyar filmet. Egy fiú történetét, aki 56-ban, a forradalom bukása után, újabb forradalmat akart szervezni a rendszer megdöntésére. Összegyűjtött néhány fiút ? és szervezkedtek. Összeszedték a harcok során elszórt fegyvereket ? és elraktározták. De pisztolyt zsákmányoltak egy rendőrtől is, akit végül elengedtek, mert megtudták róla, hogy két gyermeke van? (tovább…)

A gyűlölködő románnak sem jó, de embernek sem. Bogdan Diaconu törvénytervezetei kapcsán jutott eszembe ez. Bogdan Diaconu törvényesen be akarta tiltani a kisebbségiek anyanyelvhasználatát a közigazgatásban. A Képviselőház hallgatólagosan elfogadta ? vagyis nem tűzte műsorra, és így 6o nap elteltével automatikusan törvénnyé vált. Tegyük hozzá: törvénnyé vált volna, ha a Szenátus, a kérdésben döntő fórum nem utasította volna el. (tovább…)

Sabin Gherman szerint száz évvel ezelőtt nagyon vicces volt december elseje. A kolozsvári román publicista lakodalomhoz hasonlította, amelyen valaki zsebre vágta, bocsánat: lelépett a nászajándékkal, amit a menyasszony – vagyis Erdély – mindmáig fájlal. Mert az Egyesülés Sabin Gherman szerint „túlfűtött nacionalizmussal és idegengyűlölettel van körítve”. Mert az Egyesülést Erdély sokszínűségének elismerése helyett e sokszínűség eltörlésére használták, s használják ma is. Mert még a régiók román lakosságának az igényeit sem tartották tiszteletben. (tovább…)

A Képviselőház emberjogi szakbizottsága elfogadott egy törvénykezdeményezést, mely szerint az egészségügyben a betegek kezelése közben használhatják a kisebbség nyelvét is, nem csupán az állam nyelvét. Esetünkben a magyar nyelvet.

Mit mondjak? Felfedeztük mi is a spanyolviaszt. Mert a Regionális és kisebbségi nyelvek európai kártája, amit Románia miután aláírta, (tovább…)

A találkozás a lényeg ? és a kapcsolat! Ezek újrafelfedezése az anyagi érdekekre redukálódott, csupán azokat látó, és csupán azok szerint élő mai világban ? hívja fel rá a figyelmet Ferenc pápa. És jó lenne erre odafigyelni.

Nálunk, a házasság alkotmányos előírásával kapcsolatos zsivaj, hercehurca irányíthatja erre a figyelmet. (tovább…)

Január 6-án szomorú hírt olvashattunk: meghalt Eugeniu Iordăchescu – a Ceaușescu-éra egyik jótevője. Szégyellem, de be kell vallanom, eddig nem hallottam erről a jótevőről, akit egyesek „a Menyország építője”-ként emlegetnek. Pedig illett volna hallani róla, hiszen építészeti találmányával és annak kitartó alkalmazásával ez az ember – Eugeniu Iordăchescu – a 80-as években 29 épületet mentett meg, közöttük 13 műemlék templomot a lebontástól.

Pontosabban a tragédiák ideje, amit a színház rendszerint megérez ? és előre jelez. Sok Shakespeare-t láttunk a múlt rendszerben. A román rendezők kitettek magukért. Gondoljunk csak Tocilescunak az öt órát tartó Hamletjére, amelyet egyetlen szünettel játszottak ? de nem menekült el senki. Mert az előadás lekötötte a nézőt ? saját életét és sorsát látta, és az ország sorsát ? amely megérett a változásra, megérett a döntő fordulatra. (tovább…)

December elsején Sepsiszentgyörgyön egy darabot mutattak be, amelynek a címe: Nem kimondottan 1918. Hanem hogyan? – kérdeznénk mi. A darabot a román társulat mutatta be, az Andrei Mureșanu Színház; a mű szerzője pedig magyar, Székely Csaba. Magyar darab ősbemutatója egy román színházban? – hát ezt is megértük immár? Jó jel! Talán a két közösség közeledéséről beszélhetünk? – és éppen december elsején? Ez aztán a váratlan fordulat! Kezdünk normálisok lenni. Jaj, nehogy elszóljam magam… (tovább…)

Kedves barátom, AGA egy megrázó tanulmányt küldött – háziolvasmányként. Tanítványa, egy hölgy írta, egy kultúr-antropológus, aki menekülttáborban dolgozott Bicskén, amikor még nem húzták le rollót – bocsánat, nem építettek kerítést a magyar határra. A felnőtt kísérő nélkül érkezett 18 éven aluli gyermekeket készítették fel a befogadásra. Volt még ilyen is… Mint írja: a befogadó közösség kulturális szokásainak, viselkedésformáinak és normáinak elsajátítását segítették, miközben a migráns gyermekek megőrizhették saját identitásuk egy részét is. Hát, ez a bökkenő! (tovább…)