Sarány István

„…a fényképezést kezdettől fogva olyan eszköznek tekintettem, amely hozzásegít, hogy feltárjam és minél átfogóbban rögzítsem az engem körülvevő világot…” Ezt Halász Gyula – aki Brassai művésznevén tett szert világhírnévre – írta a két világháború között, Berlinből és Párizsból hazaírt leveleit tartalmazó kötet előszavában. A könyv Előhívás címen jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Horváth Andor szerkesztésében.

A székelyföldi munkavállalók arra panaszkodnak, hogy nincs munka a térségben, ezért kénytelenek máshol munkát és megélhetést keresni. Ezzel szemben a munkáltatók azt teszik szóvá, hogy nincs, aki dolgozzon. Bizonyára, mindkét félnek igaza van a maga szemszögéből nézve. Egyrészt nem annyira a munkalehetőség hiánycikk a térségben, mint inkább a jól fizető, a közszférához viszonyítva versenyképes bért biztosító álláslehetőség; másrészt nem annyira a munkaerő a hiánycikk, mint inkább a képzett, szakmájában gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező munkavállaló. Aki jó a szakmájában, az többnyire máshol keresi a kenyerét, itthon azok maradtak, akik vagy nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel, vagy megelégszenek az otthon közelsége mellett az alacsony bérekkel is.

Az a szerencse és megtiszteltetés ért korábban, hogy magam szerkeszthettem a jeles szokáskutató, dr. Balázs Lajos nagy szokásmonográfiáit. Az emberi élet nagy fordulópontjaihoz – a születéshez, a házassághoz és a halálhoz – kapcsolódó szokásokat és rítusokat mutatja be a három vaskos kötet, s a sorozat egy negyedik könyvvel is kiegészült: a mindhárom fordulópontot átható nemiséggel foglalkozó munkával.

Az átlagember szereti a katasztrófafilmeket, ugyanis kedvére szörnyülködhet a képernyőn vagy vetítővásznon látott szörnyűségeken, s borzongva állapítja meg, hogy mindez csak mással, távoli helyeken fordulhat elő, történhet meg. Vagy nyugtázhatja: mindez csupán fikció, a mindennapi valóságban ilyen nincsen.

Bizonyára városi legenda az éjszakai szállásérdeklődésről szóló történet, de bizonyítja, hogy a medve és az erdőközeli lakott területek kapcsolata nem mai probléma, egyáltalán nem újkeletű gond. Harminc évvel ezelőtt is így volt, s ma is az. Csakhogy most nem csupán Tusnádfürdőt látogatják a medvék, hanem a környező falvakat, sőt egy ideje Csíkszeredát is.

Évekkel ezelőtt azt latolgatta egyik gyermekem, hogy Marosvásárhelyen folytatja egyetemi tanulmányait. Jártunk ott már többször is azelőtt, de az esetek zömében magyar kulturális rendezvényen vettünk részt, nem szippanthattunk bele a település levegőjébe. Várost néztünk. Egyetemet is néztünk volna, de egyszer csak azt mondta a jövőbeli egyetemista, hogy nem szeretne ide jönni, itt tanulni.

A Szentszék Sajtóirodája 2019. január 11-én hozta nyilvánosságra: „Őszentsége, Ferenc pápa, elfogadva Románia elnökének, az állami hatóságoknak és a romániai katolikus egyháznak a meghívását, apostoli látogatást tesz az országban május 31-től június 2-ig azzal a céllal, hogy meglátogassa Bukarest, Jászvásár és Balázsfalva városait, valamint a csíksomlyói Szűz Mária-kegyhelyet. A programot a megfelelő időben közzéteszik.” Ezzel egy időben tette meg a hivatalos bejelentést az államelnöki hivatal is, ugyanazt a szöveget bocsátva a közvélemény rendelkezésére.

A hosszasra sikeredett karácsonyi szünet után tegnap elkezdődött a tanítás, az óvodások, kisdiákok, középiskolások, a szakmunkásképzők diákjai ismét beültek az…

Bő esztendeje történt, hogy szinte egyazon időben kellett volna részt vegyek két különböző, nagyon várt eseményen.Az egyik a vajdaság Szerémségben szervezett riporttábor volt, a másik Xantus Géza kézdivásárhelyi kiállításának megnyitója. Ketté nem szakadhattam, így hát: részt vettem a tárlat megnyitóján, utána beültem az autóba és hajnalban máris Újvidéken voltam, csatlakoztam a riporttáborozókhoz. 

Tegnap megemlékezés színhelye volt Madéfalva: a Siculicidium néven elhíresült vérengzés 255. évfordulóján emlékeztek a helyiek és vendégeik az ártatlanul legyilkolt áldozatokra. A nagy hideg dacára is szép számban gyűltek össze emlékezők, a szónokok pedig a múlt mára vonatkozó tanulságait fogalmazták meg. Olyan fogalmak hangzottak el, mint szabadságszeretet, felelősség, hagyománytisztelet, önrendelkezés, áldozatvállalás, önvédelem.