Magyari Nándor László

Sürgösségi parlamenti ülést trombitált össze az alsóház elnöke, a háttérből mindent és mindenkit manipulálni próbáló szocialistapárti vezér, Liviu Dragnea, a mai napra, majd szárnysegédjére átruházva elnöki hatáskörét, ?jól megérdemelt? szabadságra ment. Amúgy meg csupa olyan sügösségi kormányrendelet elfogadása a napirend, mely rendeletek szöges ellentétben állnak a párt (csupán vezérének agyában létező) kormányprogramjával ? ami miatt saját (tovább…)

Mai jegyzetem rendhagyó módon egy máris elhallgatott, de minden bizonnyal fontos, a közhelyszerű megfogalmazáson is túl, elgondolkodtató esszé gondolatvilágára épül, mégpedig TGM: Magyarnak lenni Romániában, című írásának olvasata köré szerveződik. Szerző itt kivételesen ? és minden manierizmustól mentesen ? (tovább…)

Ebben a pillanatban még nem tudni, hogy mi lesz az eredménye az RMDSz-nek, a PSD két szárnyával folytatott tárgyalásainak, ha egyáltalán lesz eredménye, ezért csak arról beszélhetek, ami már így is nyilvánvaló.

A politikai kommunikáció sajátja, hogy folymatosan rendkívüli helyzeteket (műkrízist) teremt, hiszen ilyenkor a médiafigyelem középpontjába kerülhet és hatékonyan végezheti azt a manipulációt és propagandát, melynek segítségével kijelöli a napirendet. (tovább…)

Látszólag nincs akadálya annak, hogy a háttérből manipuláló Dragnea, a Grindeanu vezette kormányt elzavarja, vagy legalábbis sarokba szorítsa, párt- és személyes zsarolással ellehetetlenítse, a miniszterelnök embereit eltávolítsa, én viszont fenntartásokkal tekintek erre a lehetőségre. Látszólag minden adu a Dragnea & Co. kezében van, a parlamenti többség éppen úgy, mint a miniszterek üresben aláírt lenmondólevele, és precedens is van arra, hogy amennyiben a miniszterelnök nem mondana le, hát majd a kormány tagjainak a többsége megteszi és buktatja saját kormányát (ezt történt 1999-ben, a Radu Vasile vezette kormánnyal). (tovább…)

Két hete írtam arról, hogy az a formálisan, a politikai kommunikáció szintjén, baloldali populista politika, amit a jelenlegi román kormány folytat erőtlen és hatástalan, mégpedig azért, mert egyfelől nem számol a valós ?népakarattal?, ami lényegét tekintve korupció-ellenes; másfelöl pedig túlságosan is alacsonyröptűnek, azaz földhöz ragadtan haszonelvűnek tételezi még az általa fölépített/megcélzott PSD-s népakaratot is. (tovább…)

Nehéz, ha nem egyenesen abszurd dolog az oktatás minőségéről, a most éppen a rommagyar politikum által napirendre tűzött aktuális kérdésként ? legalábbis három napig az ? beszélni úgy, hogy közben a rendszer legalapvetőbb összetevőiről, funkcióiról, terveiről és elvárásairól, stb., nemhogy konszenzus nincs, de még elemi tudás sincs, ami alapján a vita lefolytatható és azután egy terv kialakítható lenne. (tovább…)

Ha létez(het)ne tisztességes politikai populizmus, akkor az olyan politikusi magatartást és cselekvést jelöl(het)ne, amely mindenekelőtt a ?népakaratot? venné figyelembe, és ahhoz igazítaná üzeneteit, valamint politikai programját. És honnan lehet, a politikusok szempontjából, a leginkább és legbiztosabban megismerni a ?népakaratot?, ha nem a népszavazás, vagy az általános szavazásokon leadott voksok rávetítésével azokra a kérdésekre és politikai programokra, melyek ilyen alkalmakkor ? demokratikus társadalmakban ? egymással versengenek, megméretettnek. (tovább…)

Lezajlott egy újabb (13.) RMDSz-Kongresszus, anélkül, hogy igazi számadás, önkritika, vagy a valóban stratégiai ? értsd a politika gerincét adó, legfontosabb irányvonalaira vonatkozó ? döntések születtek volna (mert, megítélésem szerint, amit Stratégiai dokuumentumnak nevezett a küldöttgyűlés, az jó esetben is csak fölsorolása a közvetlen teendőknek, afféle napirend kijelölő terv). (tovább…)

Ha valakik komolyan gondolták volna ? márpedig nagyon is ideje lenne komolyan gondolni ? az ú.n. ?székely kongresszus? kijelölt feladatát, hogy a régióra vonatkozó kutatások, azaz összegyült tudás mellett egyféle perspektívát, valamiféle tervet vázoljanak a régiófejlesztésre vonatkozóan, akkor azokat a kérdéseket kellett volna megfogalmazni, melyek egy ilyen projekthez közelítik, az amúgy szétszórt és szerteágazó tudást. Legalábbis arra kellett volna vállalkoznia a konferencia-sorozat megtervezőinek, hogy olyan környezetet, olyan beszédhelyzetet, illetve tágabb kontextust vázoljanak, amely a bemutatott dolgozatok, előadások jelentését egy nyalábba foglalva egy ilyen jövőterv, mint sajátos jelentés fele mozdították volna el. (tovább…)

Az a jó, illetve a másik oldalról, az a rossz a politikában, hogy az agytrösztök (think tank), bár rengeteg dolgot ki tudnak következtetni, ami a politikai cselekedetek közvetlen következményeit illeti, valamit nagyon nem tudnak. Mégpedig azt nem, amit köznapi nyelven úgy mondanánk, hogy ?mikor telik be a pohár??, vagy ?mikor pattan el a húr??. (tovább…)

A munkásosztály ma nem piacos, aki odatartozik annak a számára sem jelent sokat, és főként nem jelent identitását meghatározó tényezőt, egyáltalán nem valami olyasmi, amihez tartozni öntudat, sőt  akár büszkeség kérdése lenne. Az öntudatos munkásosztály társadalmi terét mára kitöltő prekariátus (az egyik-napról a másikra tengődő, bizonytalan állasú és sorsú kiszolgáltatott nagy többség), szervezetlen és képtelen társadalmi mozgalmak elindítására és fönntartására, néma és nem tud, pontosabban, nem is tudhat föllépni saját érdekében. (tovább…)