Farkas-Ráduly Melánia

Egy nappal a magyar szórvány napja előtt, november 12-én gépeltem be a számítógépembe ezeket a szavakat Temesváron. Felvetődhet a kérdés, hogy miért ünnepeljük ezt a – csupa kisbetűkkel írandó – jeles napot…

Ma ráhangolódunk a csupa kisbetűvel írandó magyar nyelv napjára, amelyet minden év november 13-án ünneplünk, az alaphangot pedig egy jól ismert Nagy László-idézet adja meg. Így hangzik: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”

Ma az operett, opera, és a musical világába kalauzolom Önöket, természetesen anélkül, hogy bármit is megpróbálnék elénekelni.

Ma olyasvalakiről lesz szó, aki az első magyar regény szerzője, sőt nyelvújítóként is maradandót alkotott. Dugonics András piarista szerzetesről, íróról, egyetemi tanárról van szó, aki kétszáznyolcvanhárom évvel ezelőtt, 1740. október 18-án született Szegeden. Ősei dalmát kereskedők voltak, a török kiűzése után telepedtek a Tisza-parti városba.

Harminc évvel ezelőtt, 1993. október 11-én hunyt el a szentgáli születésű nyelvész, nyelvművelő és egyetemi tanár, Lőrincze Lajos, aki azt vallotta, hogy a „magyar nyelv jövője a magyarság jövője is”. 1939-ben megnyerte az első Jó magyar kiejtési versenyt, és akkor ismerte meg a tiszta beszéd ügyéért is küzdő Kodály Zoltánt, akivel később nagyon jó barátságba került.

Ma két jeles dátumról fogok beszélni: október 1-jén volt az idősek világnapja, tegnap pedig az állatok világnapja. Bár számos ellenpéldát találunk az interneten, a helyesírási szabályzat szerint mindkét megnevezést kisbetűkkel írjuk.

Egy idézettel kezdem a mai részt, kíváncsi vagyok, rájönnek-e, kire utalt a szerző. „Rendkívül széles érdeklődési körű személyiség volt. Ma akár a végletek emberének is nevezhetnénk: egy ideig a hipnózis foglalkoztatta, később vámügyekkel foglalkozó hivatalnokként tevékenykedett, de nem állt messze tőle az autóversenyzés sem. S ha már erre a területre is elmerészkedett, kidolgozott egy automatikus sebességváltót, amely iránt a General Motors mutatott nagy érdeklődést.

Ma van a hála világnapja, és úgy érzem, ez a legideálisabb alkalom arra, hogy köszönetet mondjak Önöknek azért, mert lassan hét éve követik a nyelvi rovatot. És köszönöm a lehetőséget is, hogy itt, a rádióban beszélhetek arról, ami hosszú évek óta foglalkoztat, pontosabban a helyesírás fontosságáról… ha legalább egy emberhez eljut az üzenet, máris megérte.

Ma két olyan kifejezés kerül előtérbe, amelyeket viszonylag ritkán használunk a mindennapokban, pontosabban az eufemizmusról, illetve a kakofemizmusról van szó. A Nyelvművelő kéziszótár szerint az eufemizmus „kellemetlennek vagy illetlennek minősülő jelenségek szépítő, enyhítő megnevezése. Általában az udvariasságnak, a szeméremnek, a hallgató iránti tapintatnak, kíméletnek a megnyilatkozása”.

A mai részből kiderül, hogy milyen eszközökkel dolgoznak azok, akik a különféle cikkeket, könyveket, reklámszövegeket javítják. Napirenden vannak a helyesírási szabályokkal, de azt nem állíthatom, hogy mindegyiket kívülről tudják. Ennek ellenére sokan azt hiszik, hogy a helyesírás őrének is nevezett korrektor minden egyes, neki feltett kérdésre egyből képes válaszolni… bizony még azoknak a szakembereknek is segítségre van szükségük, akik huszonvalahány éve igyekeznek nyomdakésszé varázsolni a szövegeket. Számos könyv, illetve internetes forrás áll a rendelkezésükre, most ezek közül sorolok fel néhányat, a lista pedig Önöknek is segíthet.

Augusztus 29-én a magyar fotográfia napját ünnepeltük annak emlékére, hogy 1840-ben ezen a napon készült először fénykép Magyarországon, egy nyilvános rendezvényen. Százhetvenkilenc éve a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén a jeles matematikus, Vállas Antal előadást tartott arról, hogy „miként lehet fénysugarak segítségével maradandó képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek. Ugyanakkor bemutatta az első magyarországi dagerrotípiákat, amelyek a Dunát és a magyar királyi várat ábrázolták.

Ma bármennyire is szeretném, nem tudom mellőzni a csinál igét, főként azért, mert főszerepe lesz ebben a részben. Egyébként szláv jövevényszó, és az értelmező szótár szerint több dolgot is takar, például azt, hogy valamely cselekvést végez. Bár gyakran használjuk, sokan arra intenek, hogy igyekezzünk rokon értelmű szavakat találni helyette vagy írjuk körül.