Túl vagyunk a Márton-, illetve az Erzsébet-napon, közeledik a Katalin-nap, november végén pedig az Andrások ünnepelnek, mi pedig minden évben igyekszünk felköszönteni őket. Legtöbbször azonban nem is sejtjük, milyen szokások, hiedelmek fűződnek egy-egy névnaphoz.

Vegyük például a Márton-napot! Szent Márton püspök Savariában, a mai Szombathely környékén született 316-ban vagy 317-ben, jómódban élő pogány szülők gyermekeként. Alig tizenkét évesen, szülei tiltakozása ellenére kérelmezte a felvételét a keresztények közé. Később, apja kívánságát teljesítve jelentkezett a kötelező katonai szolgálatra, majd jó pár év múlva a franciaországi Tours püspöke lett. Életét csodák kísérték: a krónikák szerint az első csodája az egyik galliai kolostorban történt, ahol egy meg nem keresztelt hittanulót támasztott fel imájával. Az ő tiszteletére építették Magyarország egyik legszebb kolostor-együttesét, a Pannonhalmi Bencés Főapátságot, amelyet 1996-ban a Világörökség részévé nyilvánítottak.

Most pedig rátérnék az Erzsébet-, illetve a Katalin-napra; a két név viselőit sok helyen egyszerre köszöntik. November 19-én emlékeztünk a középkor egyik legnépszerűbb szentjére, Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki a rászorulók legfőbb támogatója volt. A népi időjósok úgy tartották, hogyha ezen a napon havazik, vagyis Erzsébet megrázza a pendelyét, akkor karácsonykor is ugyanez várható. Ellenkező esetben hó és fagy nélkül töltjük a legszebb téli ünnepet. 

Hasonló hiedelem fűződik a közelgő november 25-i névnaphoz is: „Ha Katalin locsog, karácsony kopog, ha Katalin kopog, karácsony locsog”. Vagyis ha Katalin napján latyakos az időjárás, karácsonykor fagyni fog, és fordítva. Két nap múlva Alexandriai Szent Katalinra emlékezünk, aki feltehetően egy előkelő család sarja volt, és a keresztény hitéért halt mártírhalált.

Végül megérkeztem a november 30-i András-naphoz, amikor Szent András apostolra emlékezünk. A legenda úgy tartja, hogy átlósan ácsolt kereszten végezték ki, innen ered az András-kereszt elnevezés. A néphagyomány szerint ezen a napon kezdték vágni a disznókat és disznótorokat szerveztek a rokonoknak, jó barátoknak.

Mi a közös a Márton-, az Erzsébet-, a Katalin-, illetve az András-napban? Mivel tulajdonnevekkel képzett összetételekről van szó, mindegyiket kötőjellel kell írni.