Bíró Béla

Hogy a mai európai politika cseppfolyós állapotban van, az ma már evidenciaszámba megy. Európa és jelesül Németország politikai döntéseit két teljességgel megbízhatatlan államra, Görögországra és Törökországra alapozza. Az egyik a gazdasági csőd határán imbolyog, a másik ? Erdogán hatalmi ambícióiból fakadóan ? a politikai káoszt, sőt súlyos, a NATO-t is implikáló háborús konfliktusokat kockáztat. (tovább…)

Nemzedékek közt soha nem tátongott még ennyire mély szakadék.

Annak ellenére sem, hogy minden válságperiódusban elszabadul az idő. A kiút keresése során a gondolkodó elmék jelentős része (akkor is főként a fiatalok) egyszerre olyan utakra lelnek, melyek az idősebb generáció számára nem csak elképzelhetetlenek, de jobbára felfoghatatlanok is. A nemzedékeket azonban akkor is erős szálak fűzik egymáshoz, hiszen a tagadás is kötődés. (tovább…)

A legújabb közvélemény-kutatásokból ítélve, ha ma tartanák a választásokat, az RMDSZ éppen csak bejuthatna a Parlamentbe. Ha egyáltalán igen. Azt persze a múltból is pontosan tudjuk, hogy a közvélemény-kutatók valamilyen okból az RMDSZ esélyeit szinte rendszeresen alulbecsülik, az ?eredmény? azonban mindenképpen aggodalmakra adhat okot. (tovább…)

Korábbi jegyzeteimben már többször is úgy véltem, hogy a terrorizmus megfékezésének leghatékonyabb ? és mellesleg legolcsóbb ? útja az okok felszámolása lenne. Erre azonban senki nem mutat hajlandóságot. Az Amerikai Egyesült Államok nyomában az Európai Unió országai is minden áron a tűneteket próbálják megszüntetni. (tovább…)

A globalizáció félévszázados diadalmenete sokakban azt a hitet ültette el, hogy a nemzet mindkét jelentésében, kulturális és állampolgári közösségként is meghaladott fogalom. Számos jelenség szólt a mellett, hogy ez a vélekedés megalapozott. Az új, a nemzetek keveredésén alapuló világrendet hívei multikulturalizmus gyanánt emlegették és abban a hitben éltek, hogy a kulturális vagy állampolgári identitások szabadon váltogathatók, mindenki azzá válik, amivé válni akar, s egy idő után az egész emberiség gyakorlatilag ugyanazt a nyelvet fogja beszélni, ugyanazt a kultúrát vallja magáénak.

(tovább…)

Az a tény, hogy Klaus Johannis megengedhette magának, hogy egy ? a Tusványoson előterjesztett javaslat miatt ? Tőkés Lászlótól visszavonja az általa ? minden kétséget kizáróan megérdemelt ? Románia csillaga kitüntetést, arra vall, hogy a jelenlegi helyzetben a román hatalom gyakorlatilag bármit megengedhet magának. (tovább…)

A szlovákiai választások számunkra is fontos tanulságokkal szolgálhatnak.

Mindenekelőtt arra figyelmeztetnek, hogy a kisebbségi létben összefogás nélkül nem boldogulhatunk. Az összefogás, az oly gyakran hangoztatott egység persze veszélyekkel is járhat. Ha az egységet egyszínűségként, egyetlen alternatíva merev követéseként értelmezzük életveszélyes is lehet számunkra. (tovább…)

A kelet-közép európai demokráciák egyik legfontosabb jellemvonása, hogy nem csak az esetleges nyugati elismeréseket, de még a kritikákat is önnön javukra tudják fordítani. Romániát évek óta súlyos vádak érik az igazságszolgáltatást is maga alá gyűrő korrupció, a jogállam gyengeségei miatt. A vádak ? főként, ha a román hatalom meglehetősen szolgalelkű gesztusait is tekintetbe vesszük ? szokatlanul szókimondóak és lényegre törőek. Román röstelkedésnek azonban nem sok nyoma van. Sőt. Mintha némi sanda örömet is kitapinthatnánk. (tovább…)

Hogy az, amit látunk, messzemenően nem maga a nagybetűs valóság, Plátonig, sőt a megalitikus kultúrákig visszavezethető sejtések nyomán ugyan, de Kopernikusz tudatosította bennünk a legdrámaiabban. Az, amit kopernikuszi fordulatnak szokás nevezni, egy szinte már fantasztikus nézőpontváltás, a kint és a bent perspektíva megcserélésének eredménye. (tovább…)

Tallár Ferenc nevével olvasóim nem nagyon találkozhattak, bár 1999-ben, egy éven át, a kolozsvári Babes-Bolyai vendégtanáraként is oktatott. Legújabb kötete Az áramlások terében azonban, mely a romániai magyar olvasókhoz legfeljebb közvetve juthat el, föltétlenül megérdemli, hogy beszéljünk róla. (tovább…)

Világunkat Colin Crouch angol politológus a ?posztpolitika? világának nevezi. A valóban súlyos döntéseket ma már nem a politikai intézmények, hanem senki által nem választott, a pénz hatalmának alávetett bürokraták hozzák. S a döntéseket úgynevezett szakértői ? vagy a pénz szorításában azzá nemesedett ? kormányok hajtják végre. (tovább…)

Ferences István, aki már a Székelyföld hasábjain kísérletet tett arra, hogy a román költészet legjelentősebb 20. századi alakjának származását tisztázza, a napokban Arghezi ? Ergézi címmel kétnyelvű kötetben tette közzé kutatásának eredményeit. Munkája egy doktori disszertáció összes erényeit felmutatja: eredeti, következetes, szakszerű. S mindezek mellett krimiszerűen izgalmas is. (tovább…)