A szlovákiai választások számunkra is fontos tanulságokkal szolgálhatnak.
Mindenekelőtt arra figyelmeztetnek, hogy a kisebbségi létben összefogás nélkül nem boldogulhatunk. Az összefogás, az oly gyakran hangoztatott egység persze veszélyekkel is járhat. Ha az egységet egyszínűségként, egyetlen alternatíva merev követéseként értelmezzük életveszélyes is lehet számunkra. Egy emberi közösség életképességének alapfeltétele a sokszínűség megőrzése, hiszen egy közösséget csak és csakis a választható alternatívákhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége tarthat életben. Azok az emberi közösségek és állati vagy növényi populációk melyek a változó körülményekhez nem képesek alkalmazkodni, gyakorlatilag halálra vannak ítélve. Márpedig az alkalmazkodás alapja a sokszínűség. Egy sokszínű, a másságot becsülő emberi társadalom mindig hatékonyabban alkalmazkodik, mert mindig rendelkezésére állnak az alkalmazkodás levezénylésére legalkalmasabb egyedek. Különösen igaz ez a kisebbségi közösségekre. A sokszínűség, az eltérő vélemények, a viták, ha kizárólagosság a vezérelvük valóban gyengítik a közösségeket. A demokratikus toleranciára alapozott konfliktusok azonban kohéziós erőt jelentenek, a vitázó feleket nem csak szembeállítják egymással, hanem egymáshoz is láncolják. A hangsúly a demokratizmuson van, hiszen a modern világban csupán a valóságos demokrácia az, mely a minden emberi közösségben magától értetődően felbukkanó ellentéteket világos, tehát a felek által betartható játékszabályok alapján békés versengéssé alakíthatja.
Kérdés persze, hogy egy számos ? és főként nemzetiségi vonatkozásokban ? antidemokratikus többségi társadalom keretei közt a kisebbségek alakíthatják-e valóban demokratikussá közösségeiket? Elvben igen, pusztán egymás iránt is azt a toleranciát, megértést kell gyakorolniuk, melyet a többség részéről megkövetelnének. Ez persze roppant nehéz, hiszen a kisebbségi lét szűkös keretei, a többségi intolerancia, a frusztrált igazságérzet a kisebbség tagjait fokozottan érzékennyé, sérülékennyé teszik. A közösség tagjaiban felerősíthetik a messianisztikus hajlamokat, arra késztetik őket, hogy a sikertelenségekért mindig mások taktikai és stratégiai elgondolásaiban és ezekből fakadó döntéseiben keressék az okokat. A kisebbségi ember nem csak a végletes gondolkodásra válik hajlamossá, de gyakran megtörténik, hogy kétségbeesésében az egyik végletből a másikba esik.
Mindez azonban korántsem jelentheti azt, hogy kisebbségi körülmények közt a demokrácia alapelvei működésképtelenek, épp ellenkezőleg, a kisebbségek számára csupán a mai többségi társadalmakban jól érzékelhetően hanyatló demokratikus eljárások következetes érvényesítése, azaz a polgári demokráciák hagyományaihoz továbbra is eltökélten ragaszkodó ?konzervativizmus? jelenthet valóságos kiutat. Ezeket a technikákat sem a széthullott magyar államból nem hozhattuk magunkkal, sem az utódállamoktól nem vehettük át. Nekünk magunknak kell kigyöngyöznünk őket. Annál is inkább, mert úgy tűnik, a Nyugat számára sem marad más alternatíva, mint hogy ezeknek a technikáknak a korszerűsített változataihoz visszataláljon. Ellenkező esetben a fokozódó társadalmi egyenlőtlenségek, s az általuk generált áldemokratikus, sőt gyakorta már leplezetlenül diktatórikus megoldások szétfeszítik őket.
De van a szlovák választásoknak egy másik tanulsága is. A többség demokratikusan gondolkodó tagjaival való összefogás sem nélkülözhető. Nem lehet véletlen, hogy a szlovákiai magyarok közel fele a magyar-szlovák Híd-Most és Most-Híd nevű nyelvi-kulturális vonatkozásban is többszínű pártalakulatra adta szavazatát. Érthető okokból. Egy nemzetiségi vonatkozásban súlyosan elfogult állampolgári közösségben egy többségi a kisebbségek érdekében is sokkal hatékonyabban érvelhet, mint egy kisebbségi, akinek érveit ? az elfogultság (azaz a szlovák- vagy a románellenesség) vádjára alapozva ? reflexből elutasítja.
Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi nyilvánosságban, melyet az Európában is egyre inkább elharapódzó kisebbségi (főként arab) terrorizmus miatt egyre türelmetlenebb a kisebbségellenesség jellemez, egy többségi ? kisebbségi nézőpontot feltáró ? érvei, egészen más súllyal esnek a latba, mint a mi tiltakozásaink.
Az persze tény, hogy a mai szlovák és román társadalomban viszonylag kevés olyan valódi demokrata van, akivel szót érthetünk. Ebben azonban annak a talán túlzott elkülönülésnek is lehet némi szerepe, melyet az etnikainak bélyegzett pártok jelentenek. A szlovákiai magyarok egy jelentős része, mintha már felismerte volna ezt a veszélyt. A nyelvi-kulturális közösségek közti határok átjárhatóvá tétele, főleg többségi oldalról, hosszú és nehézkes folyamat. E nélkül azonban bizonyosan nem rendezhetjük ?közös dolgainkat?.
Az egyelőre nem túlságosan látványos eredmények ellenére a szlovákiai magyarok mind nagyobb része véli úgy, hogy más lehetőség nem is nagyon adódik. A romániai magyarságban mintha még nem is nagyon érlelődne ez felismerés. Az RMDSZ viszonylag hosszú időn át a román pártokkal folytatott kizárólag hatalomtechnikai alkudozásokra alapozott stratégiája hosszú időn át gyümölcsözőnek tűnt. Kiderült azonban, hogy a mindig konjunkturális szövetségek szétesésével az ún. engedmények is visszavonatóak, tehát nagyon is viszonylagosak. Főként a mai, a kisebbségek számára fokozottan hátrányos nemzetközi helyzetben, amikor is (nap mint nap érzékelhetjük) alig-alig van valami, ami a román nacionalistákat visszatarthatná.
A Híd-Most olyan kompromisszumokra törekszik, melyek nem engedményeken, hanem az állampolgári közösség egészének fokozatos átformálásán, a valóban demokratikus látásmód kialakításán és megszilárdításán alapulnak.
A román kulturális közösségben is vannak partnereink, akikre alapozhatnánk. Főként a fiatalok közt.
Ideje volna jobban szétnézni.