Bíró Béla

Az utóbbi időben a romániai magyar sajtó, s főként a kolozsvári Szabadság hasábjain szinte egymást érik az oktatás helyzetét elemző, vagy az oktatási rendszert kendőzetlen kritikával illető írások. A dolog nem meglepő, hiszen a tárgyilagos szemlélő számára már jó ideje nyilvánvaló: az oktatási rendszer állapota immár a kisebbségi létet veszélyezteti. (tovább…)

Sorozatos németországi terrorakciók és ámokfutások nyomán Angela Merkel is kénytelen volt megszakítani szokásos nyári szabadságát. A tévéállomások által is közvetített…

Sok hozzám hasonlóan gondolkodó értelmiségitől eltérően, Orbán Viktort intelligens (és amennyire az egy politikustól elvárható) tisztességes embernek tartom. Olyas valakinek, akinek határozott meggyőződései vannak, s ekként hibázhat, és gyakran hibázik is. Tényleg szeretném hinni, hogy nincs Orbán-fóbiám.

Orbán Viktor tusványosi beszédei programadó megnyilatkozásoknak számítanak, bár mindig hangsúlyozni szokta, hogy ezekben a beszédekben jobbára magánvéleményeket fogalmaz meg (s valóban ezt is teszi), ez persze nem sokat változtat azon, hogy magánvéleményeit továbbra is jobbára a magyar nép, sőt a kelet-közép európai népek véleményeként prezentálja. (tovább…)

Törökországban egyetlen éjszaka leforgása alatt kudarcba fulladt a hadsereg tisztjei által kezdeményezett államcsíny-kísérlet. A nyugati világ megkönnyebbült. Obama elnök és Angela Merkel elsők közt üdvözölte a ?demokratikus államrend megmentését?.

Arról persze nem igen esett szó, hogy ha Erdogan Törökországa ennyire értékes demokráciának tekinthető, mit is kell értenünk demokrácián? (tovább…)

A baloldali és liberális sajtóban a brexitet követően fellángoltak az angolellenes indultatok. Angliát, melyet korábban kizárólag a demokrácia mintaországaként illett emlegetni, egyszerre olyanok kezdték szenvedélyesen nacionalistázni, xenofóbiával, többségi türelmetlenséggel vádolni, akik korábban hajlamosan voltak dicshimnuszokat zengeni az angolok demokratikus méltányosságérzetéről, az emberi jogok iránti elkötelezettségéről. (tovább…)

Hol az az erdélyi magyar, sőt romániai román, aki ? a mi balkáni világunkban ? ne szeretne européer lenni? Csakhogy, úgy tűnik, mi, européerek, mind nagyobb bajban vagyunk. Az az Európa, melyre érzületeinket alapozhatnók, meglehetősen különösen viselkedik. Kiderült, hogy Ausztriában a (nem is teljesen alaptalanul) nacionalistának (azaz antidemokratikusnak) bélyegzett Szabadságpártot ellenfelei közönséges választási csalásokkal tartották távol a hatalomtól.  (tovább…)

Az angol miniszterelnök látványosan túljárt a saját eszén.

A brexit azonban nem csak az angol miniszterelnök felelőtlen játéka volt, melynek semmi körülmények közt nem lehetett jó végkimenetele, hanem az európai ?demokrata vezéreké? is, akik viszont szisztematikusan semmibe veszik az európai közvéleményt. Semmibe venni vagy manipulálni ? nem tudom, melyik a jobb? (tovább…)

A választási hajlandóság az erdélyi megyékben, a többségében magyarok által lakott területeken és a fővárosban volt a legalacsonyabb. Még a marosvásárhelyi magyaroknak is alig fele látta érdemesnek az urnák elé járulni. Érdekes eltöprengeni rajta, hogy mi lehet ennek a jelenségnek az oka?

Többféle magyarázat is elképzelhető. Egyrészt az, hogy az állampolgár úgy érezheti: fölösleges tipródnia, a szavazás csupán paraván, bárkit is választ, választottja mások által megírt szerepeket fog eljátszani. (tovább…)

Minden ? fiatalok körében végzett ? felmérés azt bizonyítja, hogy a Romániában élő középiskolások, illetve egyetemisták legalább fele az országhatárokon túl képzeli el jövőjét. Az arány a magyar fiatalok körében is ötven százalék körül van, bár elvben még nagyobb is lehetne, hiszen számunkra Magyarország is a fogadó országok közé tartozhat. (tovább…)

A nemzet és a kulturális közösség fogalmainak ? a francia-angolszász 19. században kimunkált, de máig érvényes összemosása ? továbbra is a társadalomtudományok egyfajta evidenciája, ez a ?tudományos? evidencia azonban csakis siralmas következményekre vezethet. A ?korszerű? politikai elmélet definíciói szerint a nemzet állam, magyarán nem eltérő kulturális közösségek egyfajta szövetsége, hanem kulturálisan homogén közösség. Definíció szerint. (tovább…)

A három markáns ideológia, a liberális, a szocialista és a konzervatív a társadalmi igazságosság, s implicite az emberi szabadság tekintetében is eltérő megoldásokat ajánl. A baloldal ?több államot? és ?több igazságosságot?, a liberálisok gyakorta a konzervatívokkal kéz a kézben ?több piacot? és ?több szabadságot? szeretnének.

(tovább…)

A Párizsi Klímacsúcsot megelőzően sok szó esett az éghajlatváltozásról és annak következményeiről. A ?klímapánik? legvehemensebb kritikusai ? akik mögött, mint fokozatosan beigazolódott, nem ok nélkül gyaníthattuk a nagy olajcégek képviselőit ? általában azzal érveltek, hogy a földtörténet folyamán hasonló mérvű, sőt a jelenleginél jelentékenyebb klímaváltozások is meglehetős gyakorisággal következtek be. Ami azonban ezeket az ellenérveket megingatta, az főként az időskála volt. (tovább…)