Riogatnak

Riogatnak. Innen és onnan. Jobbról és balról. Politikusok – hatalmon lévők és ellenzékiek –, médiaguruk és -napszámosok.

Continue Reading

Áldozati jelmez

Tele van a közélet, s így a sajtó is áldozatokkal. Én a kor, az olvasatlanság áldozata vagyok – panaszkodik az alanyi költő. Én pedig a szellemi vakságé – így a festő, aki dehogy is okolná saját képtelenségét. Én a hazai tanügyi rendszeré, így a tanár, én a tanáraim pszicho-pedagógiai érzéketlenségéé. A politikus pedig a választók hálátlanságát emlegeti. A sajtó pedig úgy véli, az áldozatok felkarolása nemes cél, amiről írni, beszélni kell.

Continue Reading

Támad a tetszhalott

Ki gondolta volna három évtizeddel ezelőtt, hogy megérjük a kommunizmus feltámadását? Márpedig maholnap akár tanúi is lehetünk a Vörös Villamos dicsőséges visszatértének. (De ki gondolta volna, hogy a szélsőjobb is lábra kap Európában?)

Continue Reading

Bálint nap másként

Van egy kedves Bálint napi szokás, ami nem kevés lírát kitakar. Ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkardot. A díjat a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségű költőknek, valamint a magyar költészetet – köztük Balassi Bálint verseit – fordító idegen anyanyelvű külföldi irodalmároknak ítéli meg évről évre a Balassi Kuratórium 1997 óta. Idén Bence Lajos, a szlovéniai Lendván élő magyar költő és Elena Lavinia Dumitru román műfordító vehette át.

Continue Reading

Karácsonykor nincs karácsony

Ilyenkor, karácsony nagyhetén mindig felidézem Léphaft Pál újvidéki barátom zseniális rajzát. A nagyüzletek felé torlódó gépkocsi- forgalommal szembejön a Szent Család szamárháton, és a vásárlási lázban égő modern családok ügyet sem vetnek a kis Jézusra.

Continue Reading

Tiszta matematika

A híres hálózatkutató, Barabási Albert László értetlenül áll az előtt, amit Székelyföldön tapasztal. „Megdöbbent, hogy amikor végre van megoldás a…

Continue Reading

Népfogyatkozás

 

Különös hirdetést olvastam egy brassói internetes portálon: sírgondozást vállal egy káefté, ajánlata elsősorban azoknak szól, akik külföldön élnek és dolgoznak, s erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy őseik örök pihenőhelyét rendben tartsák.

Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt jelentek meg az első hirdetések, hogy idősgondozást vállalnak, főként munka nélkül maradt ötvenes-hatvanas éveikben járó nők. Aztán a külföldi, uniós, brit vagy izraeli munkaerőpiac is felfedezte a romániai gondozónőket, s így vált egyre nehezebbé ápolókat találni az itthon maradt öreg szülők mellé. (tovább…)

Continue Reading