Ambrus Attila

Riogatnak. Innen és onnan. Jobbról és balról. Politikusok – hatalmon lévők és ellenzékiek –, médiaguruk és -napszámosok.

Tele van a közélet, s így a sajtó is áldozatokkal. Én a kor, az olvasatlanság áldozata vagyok – panaszkodik az alanyi költő. Én pedig a szellemi vakságé – így a festő, aki dehogy is okolná saját képtelenségét. Én a hazai tanügyi rendszeré, így a tanár, én a tanáraim pszicho-pedagógiai érzéketlenségéé. A politikus pedig a választók hálátlanságát emlegeti. A sajtó pedig úgy véli, az áldozatok felkarolása nemes cél, amiről írni, beszélni kell.

Ki gondolta volna három évtizeddel ezelőtt, hogy megérjük a kommunizmus feltámadását? Márpedig maholnap akár tanúi is lehetünk a Vörös Villamos dicsőséges visszatértének. (De ki gondolta volna, hogy a szélsőjobb is lábra kap Európában?)

Van egy kedves Bálint napi szokás, ami nem kevés lírát kitakar. Ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkardot. A díjat a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségű költőknek, valamint a magyar költészetet – köztük Balassi Bálint verseit – fordító idegen anyanyelvű külföldi irodalmároknak ítéli meg évről évre a Balassi Kuratórium 1997 óta. Idén Bence Lajos, a szlovéniai Lendván élő magyar költő és Elena Lavinia Dumitru román műfordító vehette át.

Ilyenkor, karácsony nagyhetén mindig felidézem Léphaft Pál újvidéki barátom zseniális rajzát. A nagyüzletek felé torlódó gépkocsi- forgalommal szembejön a Szent Család szamárháton, és a vásárlási lázban égő modern családok ügyet sem vetnek a kis Jézusra.

Kedves brassói srácok, Uraim! A héten önöket ünnepeljük az unitárius templomi istentiszteleten. Azt, hogy le a kalapokkal Önök előtt!

A híres hálózatkutató, Barabási Albert László értetlenül áll az előtt, amit Székelyföldön tapasztal. „Megdöbbent, hogy amikor végre van megoldás a…