Tegnap az Egyesült Nemzetek Szervezetének becslése szerint, a Föld népessége elérte a 8 milliárdot. A világ össznépessége kevesebb mint 12 év alatt nőtt 7-ről 8 milliárdra. Úgy becsülik, hogy a 20. század közepén tapasztalt nagymértékű népességnövekedés üteme valamelyest lassult, így 15 év múlva, 2037-ben éri el a Föld lakossága a 9 milliárdot, míg nagyjából 2080-ra várható, hogy elérjük a 10-et.
A világ népessége 1987-ben haladta meg az 5 milliárd főt, 1999-ben már a 6 milliárdot is, 2011 elején pedig a 7-et.
António Guterres ENSZ-főtitkár szerint 2022. november 15. remek alkalom arra, hogy változatosságunkat és az emberiséget ünnepeljük, valamint örüljünk annak, hogy az egészségügy fejlődése soha nem látott számú földlakó számára tette lehetővé, hogy korábban elképzelhetetlen hosszúságú életet éljen, emellett a gyerekhalandóságot és az anyai halálozási rátát is drasztikusan csökkentettük.
Az ENSZ közelmúltbéli népesség-előrejelzéseinek igazuk volt abból a szempontból is, hogy valóban lassulni kezdett a népességnövekedés üteme, jelenleg a növekedés már csak évente 1 százalékos, holott fél évszázada még 2 százalék felett is járt.
A világ legnépesebb országa valószínűleg már jövőre India lesz, és a 2050-es évekig előrejelzett népességnövekedés több mint feléért India mellett 7 ország lesz felelős: Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Nigéria, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyiptom és Etiópia. Ebből is látszik, hogy a növekedés nagy része Délkelet- Ázsiában és Afrikában koncentrálódik. Ehhez képest már 61 olyan ország van, ahol 1 százalékos vagy annál nagyobb népességcsökkenést jósol az ENSZ a következő években. A fogyás már nem korlátozódik csupán Nyugat-Európára, a világ népességének kétharmada olyan országban él – mi is Erdélyben – ahol a termékenységi ráta a népesség szinten tartásához szükséges 2,1 alatt van.
António Guterres ENSZ-főtitkárral azonban nem tudunk felhőtlenül örülni, mert a bolygónk ugyan elbír ennyi lakost, de nem fenntartható az, ahogyan élünk. A Föld erőforrásait túlhasználjuk, szennyezzük a környezetet, minden fosszilis tüzelőanyagot elégetünk, amire csak rábukkanunk, és szinte minden élőlény számára sokkal, de sokkal rosszabb hellyé tettük a Földet az elmúlt 200 évben.
És még van két szomorú tény, amiért borúlátóak lehetünk gyermekeink, unokáink jövőjével kapcsolatban. Az egyiket akár poénosra is vehetnénk: az intelligencia hányada állandó a Földön, hol a lakosság száma egyre nő. Magyarán civilizációnk észrevehetően lebutul, lebutítja magát „okos eszközökkel”.
A másik tény érzelmi intelligenciánk szertefoszlása. Modernkori Ábrahámokként perelhetünk ma újfent Istennel: „Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak?”
És Diogenészként bolyonghatunk a 8 milliárd közt, kétségbeesetten ismételve: Embert keresünk, embert! Mert az emberiség számszerűen felduzzadt, de az ember(ies)ség veszélybe került. Erőteljesebben, mint az elmúlt két évezredben bármikor.