Van-e kiút az orosz–ukrán konfliktusból? Ez a nyugtalanító kérdés foglalkoztatja ma a világ nagyobb részét, azokat, akik elítélik az agressziót, s remélni akarják, hogy a fegyverek elhallgatnak, mielőtt a levelek kinyílnak.

Ma újra tárgyalóasztalhoz ülnek egyeztetésre a felek, másod-, harmadvonalbeli politikusok. Ők természetesen nem tudnak majd/még megegyezni, de tárgyalásuk nyomán nyitva maradnak az ajtók azok előtt, akik véget vethetnek ennek az őrületnek. 

Az ukrajnai válsággal kapcsolatban egymásnak szögesen ellentmondó magyarázatok születnek, ennek megfelelően a megoldási javaslatok is ellentmondásosak.

Van, aki menteni próbálja a menthetetlent. „Oroszországot megpróbálták kirekeszteni Európából, de nem sikerült” – állítja fel a maga diagnózisát Anatol Lieven Londonban élő külpolitikai szakértő a Prospect magazinban.

Lieven a szovjet birodalom összeomlásának természetes következményét látja a mai konfliktusban. A történelem során minden nagy birodalom pusztító ellentéteket hagyott maga után, és ezek gyakran vezettek háborúra. A birodalmak nyomában létrejövő nemzetállamok ellentétektől szabdalt mesterséges képződmények – állítja Lieven. Ukrajna esete csak egy a nyolc konfliktus és területi viszály közül, amelyet a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása után örököltek a térség népei. Lieven szerint az orosz–ukrán konfliktus összes többinél egyértelműbben bizonyította, hogy a Nyugatnak nem sikerült Oroszországot kiszorítania Európából. Ahhoz Oroszország túl erősnek bizonyult, és sokkal fontosabbak neki a részben oroszok lakta területek, mint a Nyugatnak, amelynek fiai egyáltalában nem akarnak meghalni Ukrajnáért. Olyannyira nem, hogy a Nyugat előre megmondta: fegyverrel nem fogja megvédeni Ukrajnát.  Lieven szerint a megoldás az, hogy ki kell dolgozni egy olyan európai biztonsági építményt, amelyben Oroszországnak is jut szerep.

Lieven megoldási javaslata sokak szerint az agresszor bátorításával érne fel. Sherelle Jacobs például azt fejtegeti a The Telegraph-ban, hogy a Nyugat megpróbálta a maga világába integrálni Oroszországot, de ennek az lett a vége, hogy Nyugat-Európa függő viszonyba került az oroszoktól, és ez bátorította fel Oroszországot az Ukrajnával szembeni fellépésre.

Jacobs szerint a Nyugat naivan hitt benne, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést folytat majd Oroszországgal, és ettől az orosz állam fokozatosan beépül a nyugati világba. Ehelyett ma Nyugat-Európa az orosz földgáztól függ, és nem véletlen, hogy az ukrajnai orosz beavatkozás csak langyos szankciókat vált ki. Márpedig ez nem fogja elrettenteni Oroszországot a további agresszív lépésektől. Az ukrán válság – állapítja meg – csak az első a megrázkódtatások közül, amelyek egy új világrendet fognak eredményezni. Hogy az miben áll majd, azt ő sem tudja.

Mi azonban tudjuk, hogy mi ma a legfontosabb parancs. Tűzet szüntess! Hogy ne ártatlan emberek, apák, anyák, gyerekek holttestén épüljön fel ez az új világrend!