Ilyenkor, karácsony nagyhetén mindig felidézem Léphaft Pál újvidéki barátom zseniális rajzát. A nagyüzletek felé torlódó gépkocsi- forgalommal szembejön a Szent Család szamárháton, és a vásárlási lázban égő modern családok ügyet sem vetnek a kis Jézusra.
A keresztények egészen a huszadik század közepéig elutasították a kommersz karácsonyt. Ma is akad köztük, aki helyteleníti az ünnep elüzletiesedését. Nem az ajándékozást, nem a karácsonyi asztal melleti családi ebédeket, vacsorákat, hanem azt, hogy az ünnep spiritualitását elfedi a mindent eluraló merkantilizmus. Azt, hogy a terebélyes karácsonyfa, a temérdek ajándék mellé már nem fér be a szeretet, a gondoskodás, a megváltás bizonyítékának ereje lakásainkba. Nincs helye karácsonykor a karácsonynak.
„A karácsony elleni háborút nem az ateisták és a politikai korrektség buzgómócsingjai indították, hanem a nyerészkedő nagyvállalatok” – írta J. P. Sottile tavaly a Guardianban.
Igaz, azoknak a hívőknek sincs okuk lelkifurdalásra, akik nagyvonalú ajándékokkal fejezik ki szeretetüket. Az ajándékozást vizsgáló szociológusok már régóta kimutatták, hogy az ajándékozás fontos társadalmi funkciót tölt be. Mint Marcel Mauss francia szociológus 1925-ös tanulmányában kifejtette, az ajándékozás fontos kifejezője a társadalmi státusznak: minél nagyvonalúbb az ajándék, annál nagyobb elismerésben részesül az ajándékozó. Az ajándékozás ráadásul erősíti az összetartozást, hiszen szigorú rítusok szerint zajlik, és kölcsönösséget feltételez: az ajándékot illik viszonozni (feltéve, hogy nincs túl nagy státuszkülönbség ajándékozó és megajándékozott között).
Túl a társadalmi jelentőségén, még a túlzásba vitt ajándékozás kultúrája sem ellentétes a bibliai hagyománnyal, állítja Ian Bogost társadalomkutató. Akkor sem, ha az amerikai keresztények sokáig az ördög mesterkedésének tekintették az elüzletiesedett karácsonyt.
Tyler Cowen amerikai közgazdász azt boncolgatta: vajon gazdasági szempontból előnyös-e az év utolsó felében felfutó fogyasztás. A decemberben hirtelen megugró kereslet nem teremt állandó munkahelyeket. Hajlamosak vagyunk mindenféle fölösleges ostobaságot megvenni, csak hogy letudjuk az ajándékvásárlás kínját, aminek következtében torzulhatnak a keresletet és a kínálatot optimalizáló árak.
De előnyei is vannak a decemberben megnövekvő forgalomnak – folytatja Cowen. Igaz ugyan, hogy csak ideiglenes a kereslet növekedése, ám pár hétre ez is álláshoz juttathat néhány embert. Így, ha nem is közvetlenül és önzetlenül, de mégiscsak többet jótékonykodunk.
Ian Bogost János evangéliumát idézve arra a következtetésre jut, hogy a túlzó ajándék egyáltalán nem idegen a keresztény szellemiségtől – elvégre Isten is hatalmas áldozatot hozott szeretete kifejezéseként, amikor egyszülött fiát adta az emberek üdvéért. Egyszóval, folytatja a filozofálást Bogost, egyáltalán nem ördögtől való, hogy szeretetünket minél nagyvonalúbb ajándékkal juttassuk kifejezésre. Megemlékezve arról, hogy a kereszténység alapvetése szerint az emberiség az elképzelhető legnagyobb ajándékot kapta Istentől.