A népakarat korábban megkérdőjelezhetetlen volt. Erről szóltak a narratívák is, a voksolás valódi választás volt, utána nem kiáltott senki csalást. A tanmesének szánt legenda szerint egyetlen voks döntött arról, hogy az Egyesült Államok hivatalos nyelve az angol lett és nem a német.  De hol van már az amerikai demokrácia aranykora?

Miközben mindkét tábor, a demokraták és a republikánusok is a demokráciát féltik, az ellenfélben látják vagy csak láttatják a népakarat ellenségét.

„A demokrácia a szakadék szélén táncol” – írta hétfőn, a választás előestéjén a New York Timesban Charles M. Blow. Blow Biden néhány napja tartott beszédére utalt, amelyben az amerikai elnök azt kérte az amerikaiaktól, hogy mint a múltban már oly sokszor, ismét a demokrácia mellett tegyék le voksukat. Ahogyan Biden, úgy Blow is úgy tartja, hogy a republikánusok előretörése a demokráciát veszélyezteti. A liberális újságíró szerint ugyanis az amerikai választási rendszer sajátosságaiból fakadóan a demokrácia egyre inkább veszélyben van. A választások eredménye egyre szorosabb, az elnökválasztáson Reagan 1984-es  megválasztása óta mindig 10 százaléknál kisebb a különbség a két jelölt között, és többször előfordult már, hogy a győztes összesen kevesebb szavazatot kapott, mint a vesztes.

„Hajszálra vagyunk az összeomlástól, az antidemokratikus barbárok már a kapuk előtt állnak” – folytatja apokaliptikus jóslatát Blow. Antidemokratikus barbároknak az olyan republikánus politikusokat tartja, akik 2020-ban, Trump választási vereségekor csalást kiáltottak. Blow attól tart, hogy a Képviselőházban és a Szenátusban nőni fog a két év előtti elnökválasztás tisztaságát vitatók aránya. Utalt is arra, hogy a keddi időközi választással kapcsolatban is terjednek hasonló nézetek: több jobboldali politikus a levélszavazás miatt visszaélésektől tart. Blow szerint, ha a választások tisztaságába vetett társadalmi hit megrendül, akkor a demokrácia nem maradhat fenn.

Saját republikánus szekértáborából kitekintve éppen ellenkezőleg látja, hogy kik a demokrácia sírásói Dov Fischer konzervatív jogász és ortodox rabbi. A Spectator magazinban megjelent esszéjében megjegyzi, hogy „a baloldal szüntelenül, a választások közeledtével pedig különösen szeret azzal riogatni, hogy a republikánusokra szavazók a demokrácia sírját ássák.”

Abban egyetért Blow-al, hogy veszélyben a demokrácia, csakhogy a veszélyforrás nem a jobboldal, hanem a Demokrata Párt. Fischer példaként felidézi, hogy miután a konzervatív bírák többségbe kerültek a Legfelsőbb Bíróságban, a demokraták a bíróság létszámának növelésével akarták visszaszerezni a befolyást a demokrácia egyik legfőbb intézményében.

Fischer is félti a választás tisztaságát, méghozzá a baloldal ármánykodásaitól. Úgy ítéli, hogy a levélszavazás lényegileg ellentétes a demokráciával. Nemcsak azért, mert visszaélésekre adhat lehetőséget, hiszen nem lehetséges a szavazók személyazonosságának ellenőrzése. Hanem azért is, mert a levélben szavazók már napokkal korábban, akár a jelöltek nyilvános vitái előtt leadhatják a voksukat. Fischer ennél is súlyosabb problémának látja, hogy erre szakosodott pártaktivisták felkeresik azokat az polgárokat, akik maguktól nem jelennének meg a választáson, és csoportosan maguk nyújtják be postán az így aláíratott szavazatokat, persze saját pártjuk mellett.

Azt is nehezményezi, hogy a jobboldalt a demokrácia ellenségének bélyegző baloldal mindent elkövet a nyilvánosság uralása érdekében. Példaként a közösségi oldalak moderálási elveit említi, és felhozza Joe Biden fiának viselt dolgait, amelyek a 2020-as elnökválasztás finisében szivárogtak ki, de (az FBI közreműködésével) nem kerültek be a híráramba. „Szóval akkor ki is jelent veszélyt a demokráciára?” – zárja cikkét Fischer.

Valóban oda lehet az amerikai demokrácia, ha a politikai ellenfelek ellenségként tekintenek egymásra, kölcsönösen a demokráciára fenekedő veszélynek tartják a másikat. A rossz példa pedig ragadós Európában is. A nép pedig azt látja, hogy csak szavaz, de nem ő választ.