Ambrus Attila

Van-e kiút az orosz–ukrán konfliktusból? Ez a nyugtalanító kérdés foglalkoztatja ma a világ nagyobb részét, azokat, akik elítélik az agressziót, s remélni akarják, hogy a fegyverek elhallgatnak, mielőtt a levelek kinyílnak.

Aki eddig nem, az az utóbbi időben panaszkodik. Aki eddig panaszkodott, az egyre többször sopánkodik. Néhányan a kórra, szinte mindenki a korra. Manapság mindenki áldozat akar lenni, azok is, akik nem szenvednek el komoly sérelmeket. Pszichológusok szerint a jelenségnek evolúciós okai vannak, és azért terjed, mert erényes, vagy legalábbis annak látszani akaró társadalomban élünk.

Történelmi mélypontjára zuhant a média iránti bizalom. Még az Egyesült Államokban is, ahol nem is olyan rég a szabad sajtó valódi hatalmi ág volt. Egy konzervatív és egy liberális publicista is egyaránt abban látja ennek legfőbb okát, hogy a sajtó formálni akarja a politikát, nem pedig tudósítani róla. Nincs ez másként Erdélyben sincs.

Ki gondolta volna három évtizeddel ezelőtt, hogy megérjük a kommunizmus feltámadását? Márpedig maholnap akár tanúi is lehetünk a Vörös Villamos dicsőséges visszatértének. (De ki gondolta volna, hogy a szélsőjobb is lábra kap Európában?)

Van egy kedves Bálint napi szokás, ami nem kevés lírát kitakar. Ezen a napon adják át a Balassi Bálint-emlékkardot. A díjat a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségű költőknek, valamint a magyar költészetet – köztük Balassi Bálint verseit – fordító idegen anyanyelvű külföldi irodalmároknak ítéli meg évről évre a Balassi Kuratórium 1997 óta. Idén Bence Lajos, a szlovéniai Lendván élő magyar költő és Elena Lavinia Dumitru román műfordító vehette át.

Ilyenkor, karácsony nagyhetén mindig felidézem Léphaft Pál újvidéki barátom zseniális rajzát. A nagyüzletek felé torlódó gépkocsi- forgalommal szembejön a Szent Család szamárháton, és a vásárlási lázban égő modern családok ügyet sem vetnek a kis Jézusra.

A híres hálózatkutató, Barabási Albert László értetlenül áll az előtt, amit Székelyföldön tapasztal. „Megdöbbent, hogy amikor végre van megoldás a…

Olvasom, hogy az iparilag fejlett országok fiataljai közül egyre többen annyira félnek a klímakatasztrófától, hogy gyereket sem vállalnak, hátha így megmenthetik a Földet.

Színből a világ vezetői is felismerték, hogy a saját sírunkat ássuk. Erre figyelmeztetett António Guterres ENSZ-főtitkár is a COP26 globális klímacsúcs nyitányán Glasgowban. De a felismeréstől a beismerésig hosszú az út! A fájdalmas és kényelmetlenséggel járó, sokba kerülő ellenlépésekig még hosszabb. Ráadásul sokan nem is akarnak erre az útra lépni.