Könnyű volt Bajor Andornak! Panaszkodott ugyan, hogy nem érti a kurdokat, de ez csak amolyan érdeklődést felkeltő kommunikációs fogás volt. Értette ő az erdélyi magyarokat, hogyne érthette volna a kurdokat!
Én azonban az erdélyi magyarokat sem értem.
A népszámlálás előtt politikusok, szociográfusok, újságírók azt hajtogatták: a nagy kérdés az, hogy vagyunk-e mi, erdélyi magyarok egy milliónyian. De jó lenne, ha lennénk! – mondták.
Aztán lettünk. Kicsivel többen, de lettünk.
Ha hinni lehet a háttér információknak, annál is többen vagyunk, mint ahányan a hivatalos statisztikákban szereplünk. Úgy másfél százezerrel.
És tessék!
Erre elszabadul a pokol.
Nekünk Mohács kell!
Ezt visszhangozza az erdélyi magyar sajtó.
Mert elöregedő a társadalmunk. Mert nem születnek gyerekek. Már nemcsak Kalotaszegen divat az egyke. És sokfele az egyse. Mert elvándorlunk, kitántorgunk! Porlunk, mint a szikla!
A székely himnusz szavaival fejünk az áj, jaj végkép elborítja.
Az elöregedés, a gyermekvállalási kedv csökkenése, a kivándorlás valós jelenség. De nem lehet a valóságot siránkozva, könnyen megtörténhet, hogy önbeteljesítővé váló jóslatokat a közösség elé vetve megtartani az erdélyi magyar közösséget. Noha ez lenne a cél. Legalábbis remélem.
Egy millió erdélyi magyar nem elhanyagolható erejű. Vannak országok – például a balti államok – amelyek lakossága ekkora, vagy kevéssel nagyobb. Siránkozni, hogy nincs már meg a kétmilliónyi erdélyi magyarság, amelyre Kós Károly hivatkozott, káros. Főként, hogy statisztikák igazolják, hogy sohasem volt annyi.
Az erdélyi magyar közösség jövője, akárcsak a többségi lakosságé attól függ, hogy adekvát válaszokat találunk-e a kor kihívásaira: az elöregedésre, a gyermektelenségre, a kitántorgásra. Az azonban nem megoldás, ha kétségbeesve jajveszékelünk.
Ha alaposan körülnézünk, láthatjuk, hogy talán száz éve nem volt ilyen ígéretes helyzetben az erdélyi magyarság. A többségi nacionalizmus ellenében létrejöttek, kiépültek saját intézményeink. Már csak élni kell ezekkel. Az iskolarendszerünkkel például. Van lehetőségünk felzárkózni, megelőzni a többségieket képzettségünk tekintetében. Sokat tehetünk a – és nem kell félnünk bevallani – a párhuzamos társadalmunk kialakításáért, kétirányú átjárókat biztosítva a többségi társadalom felé. Sok három- vagy többgyerekes családot ismerek, akik számára a gyerek áldás. Vannak, akik azt vallják, a családi kötelékek miatt nem hódolnak a kivándorlás, a külföldi munkavállalás divatjának.
Róluk is kellene szóljon a sajtó!
A rossz hír jó hír, eladható – mondják a szerkesztők.
De a rossz hírek révén az erdélyi magyarság is elkótyavetyélhető. Éppen akkor, amikor hittel nézhetünk a jövőbe, mert közös munkával megalapoztuk azt.