Vendégünk: Kosztolányi

Tegnap óta ott motoszkál agyamban Kosztolányi gondolata: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (…) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben így nyilatkozhatom meg igazán.”

Continue Reading

Az áruló hűsége

Jobbára a hazai kulturális sajtó figyelme is elsiklott afölött, Eginald Schlattner betöltötte a 90. évét. A lelkész-író nem hagyta el szolgálati helyét, a Szeben megyei Veresmartot, noha a falu szász lakossága a kilencvenes évek elején testületileg emigrált. Schlattner azóta is rendszeresen vasárnapi istentiszteleteket tart az üres templomban.

Continue Reading

Visszhangkamrában

A szocializmusban – noha csak hallomásból ismerhettük, nem is olvashattuk – az amerikai, a brit, s a német sajtót tartottuk etalonnak, arról ábrándoztunk, hogy a lehetséges szabad világban majd mi is úgy írunk, mint a New York Times, a The Guardian vagy a Frankfurter Algemeine Zeitung újságírói. Ha mégsem annyira jól, annyira olvasmányosan, legalább nem hazudjuk többé az igazat és szépet.

(tovább…) Continue Reading

Egy pohár schengeni bor

Schengen egy kis bortermelő városka a luxemburgi Remich kantonban, az ország legdélkeletibb pontján, közel a német–francia–luxemburgi hármashatárhoz. Neve akkor vált ismertté, amikor 1985. június 14-én, a városkán átfutó Mosel folyón az épp ott horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták a schengeni egyezményt.

Mifelénk akkor kezdték sűrűn emlegetni, amikor a schengeni vízum megszerzése oly fontos volt azoknak, akik Nyugat-Európa államaiba igyekeztek. Ez nem is volt olyan egyszerű. Mint sok mindenhez akkor, és sok mindenhez ma is, ismeretségre volt szükség.

Az RMDSZ legeredményesebb szlogenje volt akkor a Vízum nélkül Európába! Még akkor is, ha a sikerrel vett választások után már azon poénkodtak a Székelyföldön, hogy lám, egyesek vízum nélkül utazhatnak Bécsbe, a gazdák pedig nem hajthatnak a szekereikkel az európai utakra.

Miként az RMDSZ-nek a legsikeresebb kampányígérete volt a vízum eltörlése, úgy Romániának is az egyetlen beteljesületlen országprojektje maradt a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő schengeni csatlakozás. A schengeni térségben jelenleg mintegy 420 millió ember él, és közel 3,5 millióan ingáznak naponta a térségen belül főként munkavégzés céljából. Az Európai Bizottság becslései szerint a határkorlátozások évente akár 5-18 milliárd euró veszteséget is okoznának az európai gazdaságnak.

Nekünk, romániaiaknak elsősorban presztízskérdés a csatlakozás, noha az sem mellékes hozadéka lenne, ha az áruszállítóknak nem kellene kilométeres sorokat állniuk a román–magyar határnál vagy ha a kiskorúak külföldi utazásához nem kellene közjegyzői jóváhagyást adnia az itthon maradó szülőnek.

A csatlakozást bizonyos technikai feltételekhez kötik. Például a schengeni határok hathatós védelméhez. Ehhez Románia biztosította is a műszaki felszerelést. Erre hivatkozik a leghangosabban, amikor felvételét kéri. A schengeni tagállamok mégsem sietik el a csatlakoztatást. Lehet azért, mert információik vannak a keleti határ menti csempészet mértékéről? Lehet azért, mert úgy érzik Románia EU-s csatlakozását is elsiették? Lehet, hogy gazdasági és/vagy politikai érdekből?Ki tudná? Tény, hogy mindig közel kerülünk a felvételhez az elit klubba, aztán valahogy valaki elhúzza a száját, és visszaültet a cserepadra. Jó néhány éve Hollandia volt a megakasztó. Most Ausztria.

Az Európai Parlament 547 szavazattal a 49 ellenében szorgalmazta Románia és Bulgária felvételét a schengeni övezetbe. Elfogadott nyilatkozatukban bírálták az Európa Tanácsot, amiért az annak ellenére nem hozott még döntést Bulgária és Románia csatlakozásáról, hogy a két ország már rég teljesítette az előírt feltételeket.

De Ausztria ellenáll: Nem, nem és nem!

Múlt héten Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tett udvarias próbálkozást a sógorok álláspontjának megpuhítására. Felkérte Ausztriát, hogy ne akadályozza tovább Románia schengeni csatlakozását. „Szeretném innen udvariasan, de határozottan megkérni – hogy a felszólítani szót ne használjam – osztrák barátainkat, hogy ne akadályozzák Románia schengeni csatlakozását idén ősszel” – mondta Szijjártó Péter. Aki hozzáfűzte, hogy Magyarország nemzeti érdeke a mielőbbi román schengeni csatlakozás. Ez tíz új határátkelési pontot jelentene a két ország közt, és akkor már nem kellene várakozni sehol a határon.

Kiemelte, hogy Románia Magyarország harmadik legfontosabb exportpiaca és a magyar tőke kedvelt befektetési helye Románia. Ráadásul a két országnak nemzeti közösségeik élnek egymás területén. 

Kétségtelen, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak is jó lesz, ha az anyaország felé vagy vissza eltűnne a határ. Erre koccinthatnánk egy is pohár schengeni borral.   

(tovább…) Continue Reading

Hősök vagy áldozatok?

Apai nagyapámat nem ismertem. Jószerint édesapám sem emlékezett rá: hétéves volt, amikor deportálták. Nagyapám nem volt arisztokrata. Nem volt kulák. Még a fronton sem szolgált, túl volt a harmincadik évén, három kisgyereke volt, így nem sorozták be.

Continue Reading

Az örök élet bűvölete

Ateista tudósok hatalmas apparátussal igyekeznek bizonyítani, hogy az emberi életnek a földi halállal vége, de az embereket nem tudják meggyőzni erről, mert mélyen gyökerezik bennük a hit, hogy lényünk legfontosabb része túléli a testünket. Kiderült, hogy ez a hit nem tanult, hanem ösztönös.

Continue Reading

Bűnök és erények

Világunk, társadalmunk mai állapotát tekintve, elmondhatjuk, hogy a főbaj az, hogy a bűnöket kényelmesebb elkövetnünk, később magunkat feloldoznunk, mint az erények kedvéért feláldoznunk magunkat.

Continue Reading