Ambrus Attila

Idén a Brassói Lapok 175. évébe léptünk. Öröm ez és felelősség. Gyakran szinte teljesíthetetlen feladat vállalni azt, amit elődeink ránk róttak.

„Egy új nap mindig új reményt ígér” – így hangzik a magyar rockegyüttes, a V`Motorock sikerszámának egyik sora. A magyar ember az új esztendőtől is új reményt vár.

Nem hagy nyugodni egy néhány napja, advent első hetében készült Léphaft Pál rajz, amely egy vonalkódra megfeszített Krisztust ábrázol.

A tegnap este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatták be a sorozat negyedik könyvét: A kárpátországi szolgálatot. Az országhatárok által szétszabdalt magyarságunkat képviselő újságíró kollégákat kérte fel az együttműködésre Szekeres Attila és Sarány István a kiadvány szerkesztője. Ezúttal is – mint a korábbi kötetek esetében – Galbács Pál volt az ötletgazda.

Mondják a barátaim, de magam is érzem: megváltoztam. A kilencvenes években, s a kétezres évek elején bármilyen borzalomról, minket, magyarokat ért nehézségről írtam, írásomat mindig azzal a gondolattal zártam, hogy minden megpróbáltatás ellenére van megoldás, a dolgunk pedig az, hogy a kiutat megkeressük.

Fura alakok jelentek meg a politikai élet Olümposzán. Az istenadta nép pedig lelkesen tapsol nekik.

A világon évente egymilliárd gyereket sújt szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává az UNICEF adatai szerint. 1989. november 20-án fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ezért hétfőn volt a gyerekek jogainak világnapja.

Hatvan évvel ezelőtt rombolták le Erdély egyik, ha nem a legszebb református templomát, az Alpár Ignác tervezte, neogótikus brassói Istenházát.

Sokan káromolják mifelénk a házasság intézményét. A legmérsekeltebb házasságtagadók is mosolyogva hajtogatják, hogy a házasság az a divatjamúlt intézmény, amelyben megoldódnak azok a gondok, amelyek házasság nélkül nem is lennének.