A világon évente egymilliárd gyereket sújt szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává az UNICEF adatai szerint. 1989. november 20-án fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ezért hétfőn volt a gyerekek jogainak világnapja.

Össztársadalmi válsághelyzetekben, háborúkban, polgárháborúkban, gazdasági krízisekben vagy éppen világjárványokban megugrik a gyerekek elleni bűncselekmények száma.

A gyerekeknek a család, az otthon, az iskola vagy a helyi közösség kínálja a legnagyobb biztonságot. De ugyanitt éri őket a legtöbb és esetenként a legsúlyosabb bántás is. Ahogy az UNICEF fogalmaz: „sok gyerek számára az erőszak ismerős arcot visel”. A bántalmazó a valóságban sokszor közeli rokon vagy ismerős.

A szülők és gondviselők gyakran fegyelmeznek pofonnal, veréssel, mert velük is így tettek, és más módszert nem ismernek. Az is gyakori, hogy a felnőtt saját sikertelenségét és csalódottságát vezeti le gyerekei bántásával. Ezt elfogadni nem lehet. Törvény is bünteti nálunk. Jó okkal teszi, mert a bántalmazás fizikai és lelki sebeket okoz a gyermekeknek. Befolyásolhatja a későbbi családi kapcsolatait, fenntartva ezzel az erőszakspirált.

A gyermekek „meglegyintésének”, „megleckéztetésének” vagy „a makarenkói pofonnak” ma is számottevő a társadalmi elfogadottsága. Sokszor hallhatunk ilyesféle bölcsességeket: „A dédnagyapám is verte a nagyapámat, a nagyapám is verte apámat, apám is vert engem… És mégis felnőttünk, becsületes emberek lettünk.” Jó, ha tudatosítjuk: igen, lehet, de nem ezért, hanem ennek ellenére.

És van a gyermekeket érő bántalmazásnak egy sokkal borzasztóbb formája: ha nem engedjük a gyerekünket megszületni.

Az Európai Unióban a hagyományos családoknak nincsenek gyermekeik. A párok 75 százaléka nem vállal utódot. Olaszországban például az a szabály, és nem a kivétel, hogy nem szülnek gyereket és ezt a szokást szinte vallásos módon követik. Az elmúlt 10 évben 2,4 százalékkal csökkent a legalább egy kisfiút vagy kislányt nevelő családok száma, annak ellenére, hogy ugyanebben az időszakban a családok száma 6,9 százalékkal nőtt.

Akár házasok, akár nem, a párok száma növekszik, de legtöbben ketten is maradnak. Az európai statisztikai intézet 2022 végére mintegy 190,5 millió családot regisztrált, és négyből három, 75,3 százalékuk, vagyis 150,1 millió család volt gyermektelen.

Tízből egy (mintegy 29,3 millió) családban csak egy gyermek van, és tízből kevesebb mint egy – az Európai Unióban mintegy 18,4 millió családban – van két gyermek.

A számok fölött elmerengve, rezignáltan állapíthatjuk meg, hogy az európaiak túlélése forog kockán. Beteljesületlen maradhat mindörökre Szabó Lőrinc boldogító próféciája:

„ez a sok

gyermek, mire töprengő fejeden

megjelenik az első

ősz hajszál: ez a sok

új ember észrevétlenül

melléd áll s durván vagy szelíden

átveszi tőled

a terv s a tett szerszámait.”

Ezért egyetlen jelszava lehetne a felelős politikusnak: A gyermekek mindenekelőtt!