Ágoston Hugó

A román diaszpóra, vagyis a külföldön élő és dolgozó, pénzüket és szavazataikat az országba küldő állampolgárok holnapra, augusztus tizedikére meghirdetett milliós részvételű tiltakozó tüntetése előtt a helyzet a kánikulában képletesen is felforrósodott. Nem lehet még tudni, mi ellen tiltakoznak konkrétan a diaszpórások, úgy általában nyilván a kormány(pártok) ellen; „elviekben” egyelőre minden jel szerint a gyalázkodáshoz és a fenyegetőzéshez, a trágársághoz való jogot vindikálják.
(tovább…)

A nyári szabadegyetem és különösen a magyar miniszterelnök évi rendszerességgel itt elhangzott nagyívű beszédei a Kárpát-medence valóságos politikai, sőt geopolitikai központjává avatták Tusványost – amolyan mitikus jövőkutató hellyé, székely Delphoi-já az ózondús fenyvesekkel, csörgedező, olykor sodrón áradó patakokkal és éhes barnamedvékkel szegélyezett Tündérkertben.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem, mint emlékezetes, David Campanale brit BBC-újságíró ötlete alapján született meg: (tovább…)

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. (tovább…)

Miután sokáig izgultunk a magyarországi és romániai jogállamiságért, és mindkettő megnyugtatóan rendeződött, egy hónapon át szerencsére az oroszországi futball-világbajnokság biztosította az izgalmat, a meglepetéseket.

Szakmai szempontból is sok újat hozott ez a vébé, a hozzáértők egyetértenek abban, hogy a legjobb csapat győzött, a nemzeti válogatottak szövetségi kapitányainak és a klubcsapatok edzőinek sok taktikai tanulsággal szolgált, (tovább…)

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. (tovább…)

Mindig furcsa hosszabb távollét után a román fővárosba érkeznem. Kimondani is szörnyű, de itt éltem le nem rövid életemnek több mint a felét, közel húsz éve, hogy a róla szóló könyvem megjelent, önkéntelenül is mindig összevetem a rendszerváltozás utáni első évtizedekben tapasztaltakkal mindazt, amit most látok.

?Ügyintézni? jöttem, és hát hogy is mondjam, ez az úticél ugyancsak alkalmat és alapot ad az élet sűrűjéből meríteni az összehasonlításra. Kezdjem mindjárt azzal, ami sokáig a legélménydúsabb dolog volt, a ?helyszínkeresés? viszontagságaival. (tovább…)

Május harmincadika fennmarad a román igazságszolgáltatás történetében. Helyzet van, valódi! Megbolydult a politikai színtér és a sajtó.

A bombahír hivatalos nyelven fogalmazva így hangzik: ?Az Alkotmánybíróság szerint Klaus Iohannis államelnök alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között azzal, hogy elutasította az igazságügyi miniszternek az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására irányuló javaslatát.? Közérthetőbben: (tovább…)

Nemrég emlékezett meg a világ ? szűkítsük a kört: a tudományos világ ? Karl Marx, ahogyan magyarul meghonosodott: Marx Károly születésének kétszázadik évfordulójáról. Minden idők egyik legnagyobb hatású gondolkodójáról van szó, A tőke című monumentális alapmű, és ?természetesen ezt is tudjuk róla ? az 1848-ban kiadott kísértet(i)es Kommunista Kiáltvány szerzőjéről. Persze Marxot lehet kifogásolni, az elméletére alapozó ideológia miatt kárhoztatni, (tovább…)

?Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a Nemzetközi sajtószabadság napjává nyilvánította, felhíva a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és emlékeztetve a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, melyet az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. E napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, (tovább…)

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely ? a szónak akár európai, akár amerikai értelmében ? nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az ?illiberális demokrácia??

Elfogadható, hogy ?az uniós adófizetők pénzét olyan illiberális elitek nyeljék el, amelyek egyébként gátlástalanul pusztítják épp azokat a demokratikus intézményeket, amelyekre Európa épült?? (tovább…)

Kezd ?a korrupcióellenes harcnál? is többször hangoztatott jelszó lenni Romániában ?az ügyészek függetlensége?, annak mindenek fölött álló fontossága. Úgymond a vádhatóságok feddhetetlen jellemű, a törvényt és hatáskörüket aggályosan tiszteletben tartó lovagjai máig függetlenek voltak, most  pedig, miután az igazságügyi miniszter a korrupcióellenes főügyész leváltását javasolta, s az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta ?  közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitát megoldva ?, ennek a függetlenségnek vége. Holott a helyzet pont fordítva áll. (tovább…)

Romániának a rendszerváltozás után csak rossz államelnökei voltak.

Ion Iliescu történelmi szerepe, a mainál összehasonlíthatatlanul kuszább körülmények között meghozott döntései, tévedései még nehezen értékelhetőek, súlyosan nyomnak a latban a kisajátított forradalom halottai, a  bányászinváziók és az 1990-es marosvásárhelyi események. Mindegyikben fontos szerepet játszhatott a Securitate, amely Virgil Magureanu vezetésével hónapok alatt új erőre kapott, (tovább…)