Kedves hallgatóim, nagy várakozás előzte meg a kormány igazságügyi miniszterének sajtótájékoztatóját, a szurkolók aszerint szakadtak két táborra, hogy milyen döntést vártak Tudorel Toadertől az országos főügyész (Augustin Lazar), illetve a Korrupcióellenes Ügyészség főnöke (Laura Codruta Kövesi) sorsát: maradását, illetve menesztését illetően.
Nem kellett különösebb jóstehetség belátni, hogy Toader miniszter nem fogja felborítani az amúgy sem valami stabil politikai helyzetet. Nem csak azért nem tehette, mert ? megint ? utcai megmozdulásokkal fenyegetőztek a fészbukos propagandisták, hanem mert a kormánykoalíció biztos politikai vereségbe futott volna bele, miután Iohannis államelnök jóelőre megmondta, hogy elégedett a nevezett ügyészek és hivatalaik működésével, tehát az elbocsátási felkérésnek nyilván nem tett volna eleget ? és miután Toaderrel úgymond beszélt Brüsszel is, meg a bukaresti amerikai nagykövet is.
Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy egyetemi tanórával felérő indoklásában a neves jogászprofesszor alaposan leszedte a keresztvizet a DNA-ról, tömörebben és hatásosabban, mint tette az Alkotmánybíróság, híres elmarasztaló döntésének terjedelmes indoklásában. Ilyesmiket mondott Tudorel Toader igazságügyi miniszter: a legfőbb ügyészség súlyosan megsértette a hatalmi ágak szétválasztásának elvét; a DNA hatáskörét túllépve folytatott bűnügyi vizsgálatot, ezzel nyomást gyakorolva a kormányra, megnehezítve annak rendes működését; jogi konfliktust okozott, hogy a két ügyész az alkotmányos mederből kitérve beavatkozott a törvényhozás munkájába; a korrupció elleni harc nem igazolhat túlkapásokat… Sorin Grindeanu kormányfő, miniszterének előterjesztését értékelve, joggal vonta le belőle utána azt a következtetést, hogy ?a korrupció elleni fellépésnek attól függetlenül működnie kell, hogy kik a vezetői, egy intézmény nem azonosulhat egy személlyel, akárki lenne is az?.
Ezek után Toader miniszter döntése, miszerint nem javasolja a két vádhatóság főnökeinek a menesztését, paradoxonként hatott, hiszen ellentétben állott a korábbi érveivel. Toader a végén hatalmas opportunitási kanyart vett, de nevezzük inkább politikai megfontolások által meghatározott kényszermegoldásnak. Úgy vélem, nem tehetett másképp.
Ilyesmi eddig úgysem fordult még elő: hogy az igazságügyi miniszter elővegye a két legfontosabb vádhatósági főnököt, akiknek ? az államfővel való érdekszövetség, a híres kéz kezet mos gyakorlata folytán ? úgyszólván pallosjoguk volt, sérthetetlenek és számonkérhetetlenek voltak. Végül ez az egész eseménysor, kezdve a híres sürgősségi kormányrendelettel, talán mégis jó volt valamire, elindíthat egy tisztulási folyamatot az alapintézmények független működéséhez vezető úton. Annál is inkább, mivel Tudorel Toader előterjesztése azzal ért véget, hogy a jövőben személyesen fogja figyelni, ellenőrizni a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyszség (DIICOT), illetve a legfőbb ügyészség vezetőinek tevékenységét, hogy a bűnmegelőzési tevékenység ne válhasson a demokráciát, az alapvető jogokat és szabadságokat veszélyeztető akcióvá.
Kedves hallgatóim, tudatában vagyok annak, hogy ezek nem túl izgalmas dolgok, és látszólag nincsenek összefüggésben mindennapi életünkkel. Viszont a kormányzás, annak stabilitása nagyon is összefüggésben van, gondoljunk csupán a szociális intézkedéseire. Nem nehéz visszaemlékeznünk arra, hogy a kormány(program) ígéreteit milyen nagy ?aggodalom? fogadta és kíséri mind a mai napig: hogy nem lesz rá pénz a költségvetésben, kiürül az államkassza, hogy hiány és eladósodás következik a nyugdíjak és fizetések megemelése, a masszív adóeltörlések után stb.. Nos, egyelőre az adatok nem igazolják ezt a sokoldalú pesszimizmust. Február hónapban, amikortól ezek az intézkedések életbe léptek, a múlt év februárjához képest a költségvetésbe 4,5 százalékkal több pénz folyt be, de még az áfa 20 százalékról 19 százalékra való csökkentése ellenére is, az ebből az adóból származó bevételek 2,5 százalékkal nőttek…
A kormány tehát, ha hagyják, úgy, ahogy, működik. Van programja. Az ügyészállam, az úgynevezett binom, vagyis a vádhatóság összefonódása a titkosszolgálatokkal mintha kezd lebontódni, új szelek fújdogálnak a Román Hítrszerző Szolgálat háza tájáról is. Sokan azt mondják, hogy Románia ?gyarmat?, kívülről irányítják. Így lehet, de ennek is vannak fokozatai, árnyalatai.