Az elmúlt napokban egyre több településen vezettek be szigorú korlátozó intézkedéseket a járványhelyzet fokozódása miatt, a megszorítások pedig az oktatást is érintették; a diákok kénytelenek online tanulni. Nem fogok jobban belemerülni a témába, tulajdonképpen csak ürügyet kerestem arra, hogy ma a diáknyelvről beszéljek.
A kialakulásában fontos szerepe volt a szemléletességre, játékosságra és a változatosságra való törekvésnek, illetve az ellentétek tükrözésének, hangsúlyozásának a felnőttekkel és egymással szemben. A Nyelvművelő szótár szerint a diáknyelv „lényegében az iskolai élet bizalmas-tréfás, olykor bizalmas-vulgáris szó- és kifejezéskészlete: a tantárgyak, osztályzatok, iskolai és diákotthoni viselkedés, az ebbe a témakörbe tartozó tevékenységek megnevezése”.
A tantárgyak kapcsán eszembe jutott az egyik kedvencem, a történelem, amelyet néha törinek, máskor pedig törcinek becéznek a diákok, a matek, azaz a matematika viszont nem tartozott a kedvenceim közé.
Létezik még a buzgó mócsing szókapcsolat, amely a Piszkos Fred, a kapitány című Rejtő-regény egyik figurája, Buzgó Mócsing nevéből ered. Bár nem illik a mai témához, szeretném elmesélni, hogy mire jöttem rá információgyűjtés közben. A Magyar Nemzeti Levéltár által működtetett archivnet.hu oldal szerint Piszkos Fred vagy Fülig Jimmy valószínűleg teljes egészében a fantázia szüleménye, ezzel szemben „Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch valóságos, létező személy volt, akinek az élete bővelkedett rejtői fordulatokban”. A teljes neve Trebitsch-Lincoln Timotheus Ignác, és az életrajzában a XX. század legnagyobb kalandorának nevezte önmagát.
Szívesen folytatnám a történetet, viszont idő híján kénytelen vagyok visszatérni a diáknyelvhez, és azon belül is a stréber szóhoz, amelyet általában a magát mindenütt erőszakosan előtérbe toló, törtető személlyel kapcsolatban használnak.
Bár több kritikát is fel lehet hozni a diáknyelvvel szemben, erényei is vannak, mégpedig a találó tömörség, a szemléletesség és a nyelvi humor. Ha valaki közismert dolgot új gyanánt ad elő, a diákok a „feltalálja a csőben a lyukat” mondással reagálnak, hosszas szemrehányásra, szidásra pedig ezt válaszolják: „Rakd a zsebembe, otthon kiválogatom.”
A nyelvművelő szótár szerint csak a saját körén kívül, például a felnőttekkel való nyelvi érintkezésben hibáztassuk a diáknyelv tiszteletlenségét, értéktagadó, azaz minden hagyományos értéket kétségbe vonó magatartását. Amúgy igen régi jelenségről van szó, amely a jövőben sem szűnik meg, csupán változni fog.