Száz, de annál is több év együtt és külön Romániában, közös megvalósítások, kölcsönhatások, régi iskolák máig tartó kihatása, melyek meghatározták és meghatározzák például az erdélyi komolyzenét, irodalmi kapcsolatok, melyek átnyúltak és átnyúlnak létező és nemlétező határokon, és egy diáklap, mely már ötven esztendeje szólaltat meg lapjain kolozsvári egyetemistákat, tulajdonképpen nemzetiségtől függetlenül, több nyelven, románul, magyarul, németül, angolul, időnként franciául, latinul. A mai Észpresszó vendégei Szép Gyula, a kolozsvári Magyar Opera igazgatója, népzenész, Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, a Korunk folyóirat szerkesztője, egyetemi tanár és Traian Ștef a Nagyváradon megjelenő Familia folyóirat főszerkesztője költő, esszéíró – velük beszélgettem arról, hogyan hatott egymásra például az erdélyi magyar és román népzene, mit tettek le a romániai komolyzene asztalára, avagy kottatartójára a kolozsvári zeneakadémia növendékei az elmúlt száz évben, honnan és hogyan indult a Familia nevű nagyváradi román nyelvű folyóirat, melynek ez év nyarán megjelent dupla számában külön fejezetet szentelnek romániai magyar költőknek, és az Echinox folyóirat indulásakor hol és hogyan hatott egymásra a három nemzet írói vénával rendelkező ifjúsága – tartsanak velem ma is!