Mivel mostanában jóval több időt töltök a természetben, mint általában, már-már gyermeki lelkesedéssel várom a Föld napjának testvérünnepét, a madarak és fák napját, amelyet minden év május 10-én tartanak. Maga a megnevezés a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűvel írandó.
Mikorra nyúlnak vissza a jeles nap gyökerei? 1902. május 19-én, Párizsban egyezményt kötöttek az európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Szintén abban az évben Chernel István ornitológus először szervezte meg Magyarországon a madarak és fák napját Herman Ottó természettudós közreműködésével.
Az 1906-ban törvénybe iktatott kezdeményezésről ez olvasható az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó Jeles Napok című szolgáltatás honlapján: „Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő: évente egy napot a népiskolákban a tanító arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.”
A madarak és fák napja apropóján évről évre különböző megemlékezéseket, rendezvényeket tartanak, arra törekedve, hogy kialakítsák, illetve elmélyítsék a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét. Például Vácrátótón, a Nemzeti Botanikus Kertben vasárnap madárlest szerveznek, amelyre szeretettel várják az érdeklődőket, akik különleges túra során bepillanthatnak a madárvilág mindennapjaiba, megismerhetik a szokásaikat, ugyanakkor számos érdekességet megtudhatnak az égi vándorokról.
Én most a madárnevek helyesírására térek ki, ugyanis sokan tépelődnek azon, hogy bizonyos esetekben j betűt vagy ly-t kell-e írni. Kezdjük a j betűs madárnevekkel, természetesen a teljesség igénye nélkül: papagáj, fajd, fürj, héja, szajkó, hajnalmadár, pajzsoscankó, varjú, jérce és jégmadár.
Most pedig ideje rátérni a ly-os madárnevekre: bagoly, gólya, harkály, karvaly, keselyű, ölyv, pulyka, seregély, sirály, sólyom, illetve a verébalakúak rendjéhez tartozó sordély. Amellett, hogy vigyázunk a környezetünkre, az sem árt, ha figyelünk az imént említett madárnevek helyesírására. A mai részből a fák sem maradhatnak ki, velük kapcsolatban Márai Sándor Füves könyvéből idézek: „Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.”