Az elmúlt időszakban többen is megkérdezték tőlem, hogy melyek a leggyakrabban visszatérő helyesírási hibák, én pedig igyekeztem többé-kevésbé tárgyilagos választ adni.
Általában az áru és az árú közötti különbséget emeltem ki elsőként, mivel a mindennapokban gyakran összetévesztik a két fogalmat. A rövid u betűvel írt áru szavunkat főnévi értelemben használjuk, és valamilyen terméket, portékát takar. Például mondhatom azt, hogy karácsony táján tömérdek áru van a boltok polcain. Szintén rövid u betűvel írjuk egyebek mellett az árubeszerzés, az árufelhozatal, az árumegrendelés, a divatáru, a pékáru, illetve a hentesáru szavakat. A hosszú ú-s változatot kizárólag akkor használjuk, ha valaminek az ellenértékéről beszélünk. Például eláruljuk, hogy idén nem sikerült kedvezményes árú belépőjegyet vásárolni a karácsonyi hangversenyre.
Most pedig áttérnék az egyelőre és az egyenlőre párosra: előbbi a jelenleg, még egy ideig rokon értelmű szava, utóbbi viszont egyenlő méretűt, egyenlő jogút jelent. Bár jól érzékelhető a jelentésbeli különbség, sokan az egyenlőre szót használják az egyelőre helyett. Többek között azt mondják, hogy egyenlőre nem vásárolnak ajándékokat karácsonyra. Ebben az esetben az egyelőre lett volna a helyes. És mikor használjuk az n betűs egyenlőre szót? Ha például azt mondjuk, hogy az első félidőben egyenlőre állt a mérkőzés.
A mai felsorolást a helység és a helyiség kettőssel folytatom, két olyan kifejezéssel, amelyet rengetegen összetévesztenek. A helység valamilyen településre utal, még Petőfi Sándor népszerű elbeszélő költeményének címében is szerepel. Ezzel szemben a helyiség egy épület vagy lakás elkülönített része. Például: Nem lehet fűtetlen helyiségben előadóestet szervezni.
Bár tájegységfüggő, muszáj megemlítsem a bálat kifejezést, amely a bált helytelen változata. Főként a farsangi időszakban lehet találkozni vele, de a Katalin-bálok szervezői is rendszerint elvétik, amikor a meghívók szövegét írják. A bál szó tárgyragos alakja kizárólag a bált, nem pedig a bálat.
Hamarosan egyik kedvenc süteményem, a hosszú ő betűvel írandó kürtőskalács következik, amelynek a nevét többféleképpen láttam leírva. Szerepelt már különírva, kötőjellel, de még kürtöskalácsként is, noha csak a hosszú ő-s változat az elfogadott. A „henger alakú bádogra vagy fára csavarva megsütött, csőszerű élesztős, vajas sütemény” nemcsak a magyar nyelvterületen, hanem Prágában is hódít, olyannyira hogy az egyik népszerű útikönyvkiadó cseh desszertként idén beválogatta a világ 500 legjobb helyi specialitása közé.
A kürtőskalács után következhet a dicséret szó, amelyet számtalanszor hosszú í betűvel, dícséretként írnak. Ideális esetben a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző programja piros hullámos vonallal figyelmeztet a hibára, így még közzététel előtt ki lehet javítani rövid i-vel dicséretre.
Kis híján megfeledkeztem a muszáj szóról, amely sokszor ly-nal jelenik meg. Csakis a pontos j-s változat a helyes. Egyébként a j és az ly sokakat összezavar, láttam már olyat is, hogy valaki ly-nal írta a befejezem szót, illetve j betűvel a székelyt.