Hangok

Tavasszal láttam egy színdarabot Bukarestben, a Nemzeti Színházban. A címe: ÁRNYAK. A szerzője pedig egy Brazíliából származó spanyol írónő – Marilia Samper -, aki addig járta a világot: lakott ő már Irakban is, Mexikóban is, Guatemalában is, amíg végül gyökeret vert Spanyolországban, előbb Sevillában telepedett le, jelenleg pedig drámát ír és rendez Barcelonában. Tehát eléggé tapasztalt nő lehet? (tovább…)

Számos rendezvényen ? falunapon, idősek vasárnapján, fák és madarak ünnepén ? sokáig elmaradhatatlan volt Reményik Sándor Templom és iskola című versének elszavalása. Selypítette óvodás, átéléssel mondta kamasz, harsogta enyhén spicces vénlegény, elsírta nyugdíjas. (tovább…)

A hónapok óta tartó viták, tiltakozások, aláírásgyűjtés ellenére az Emil Boc által vezetett kolozsvári polgármesteri hivatal versenyvizsga bizottsága végül mégiscsak…

Valamiféle furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány nap leforgása alatt a romániai magyarság két jelentős személyiségére emlékezünk. Egy héttel ezelőtt Marosvásárhelyen magam is ott üldögéltem az Ariel bábszínház nézőterén, amikor a város magyar értelmisége Sütő András születésének kilencvenedik évfordulójára gyűlt össze, meghallgatva Markó Béla beszédét és Kilyén Ilka valamint lánya, Ritziu Ilka Krisztina Sütő szövegekből összeállított előadását. (tovább…)

Tegnap nyári napforduló volt, csillagászatilag is az év leghosszabb napja, s mivel a politikában semmi érdekes nem történt, arra gondoltam, hogy jegyzetemben a világhelyzet legnagyobb témájához kapcsolódó olvasmányaimról beszéljek.

Olvasom az illetékes világszervezet felszólítását, hogy a menekültek közül különösen vigyázni kell a gyermekekre, hisz ők többszörösen kiszolgáltatottak, (tovább…)