Vélemény

Az Ukrajna és Oroszország közt zajló háborút, melyet az orosz hadsereg Ukrajna-ellenes agressziója vezetett be, sokan egyfajta proxi-háborúnak, azaz az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország harcának tekintik. Pedig voltak a konfliktusnak korábbi háborús előzményei is: főként az orosz többségű területek önrendelkezési törekvéseit megtorló ukrán katonai blokád és az önrendelkezési jogukhoz tovább is ragaszkodó – immár szeparatista – orosz felkelők oroszországi támogatói közti összecsapások.  

Az én nemzedékem a hatvanas években az általános iskolában az akkori tanterv szerint dalolta az énekórán, hogy „győzött a szovjetek hős serege”, „érctorkok harsogva zúgják a szélnek felszabadítók hősi nevét”.

Csíkszeredában ma este nyitják meg a 18. Free Camp nemzetközi képzőművészeti alkotótábor zárókiállítását. 2004-ben Botár László képzőművésznek a kezdeményezésére indult el az a mozgalom, amely a Hargita megyei tanács, a megyei kulturális központ, a Művészetek Háza és több magántámogatás nyomán mondhatni intézményesült, sőt még a járvány csúcspontján sem szakadt meg, akkor az online világba vonultak vissza a művészek és alkotásokat, videókat küldtek egy adott világhálós címre, hogy így is meg lehessen tekinteni, mivel foglalkoznak.

„Egy köztársasági elnöknek nincs – nem lehet – felkentség tudata. (…) Csak kérni tud vagy meggyőzni” – mondta a Magyar Köztársaság (amikor még volt ilyen) eddigi kimagaslóan legjobb elnöke, Göncz Árpád. A politikus nagyon találóan mutatott rá a köztársasági elnök jogkörének korlátaira. Bár „legmagasabb állami méltóságnak” szokás nevezni, egy köztársaság elnökének nincsenek – pontosabban nem lehetnének – közigazgatási kompetenciái.

Bizonyára a kedves hallgatónak is volt már szüksége villany-, víz-, gázszerelőre, így tudja, hogy nem is olyan könnyű mesterembert találni. Jó mesterembert ennél is nehezebb, megbízhatót lassan-lassan már lehetetlen próbálkozás. Olvasom, hogy a duális oktatásban fele annyian részesülnek ma, mint 1993-ban. Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Kis híján azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

Mit hozott egy évszázadnyi kisebbségi lét? Többek között ezt a kérdést vetettük fel minap dél-tiroli német barátainkkal. Gyors számvetést készítettünk, s egyetértettünk abban, hogy az első világháború vége a dél-tiroli osztrákok és az erdélyi magyarok számára is az ország elvesztését jelentette, többségiből ekkor lettek ők is és ekkor lettünk mi is kisebbségivé.

„Az ember végül homokos/ Szomorú vizes síkra ér/ Szétnéz merengve és okos / Fejével biccent, nem remél. // Én is így próbálok csalás / Nélkül szétnézni könnyedén / Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. // A semmi ágán ül szívem / Kis teste hangtalan vacog, / Köréje gyűlnek szelíden / S nézik, nézik a csillagok.”

Nemrég a HVG internetes kiadása egy rajzot mutatott be. Csalóka ez a rajz. Van, aki egy fiatal nőt lát rajta, de van, akinek a szeme előtt egy idős asszony profilja rajzolódik ki. Itt csupán egy érdekes kísérletről van szó, melyet két ausztrál pszichológusprofesszor csaknem 400 önkéntes bevonásával végzett. Arra a következtetésre jutottak, hogy életkorunk függvénye, mit látunk meg első pillantásra. A legfiatalabbak az ifjú női fejet, a legidősebbek pedig az öregasszonyt ismerik fel rögtön.

Tegnap Csíkszeredában megkezdődött és vasárnapig tart a hetedik könyvvásár, amelynek eddigi útja nem volt rázkodásmentes, hiszen a járványveszély miatt vagy az időpontját kellett tavaszról őszre áthelyezni, vagy az író-olvasó találkozók sorát leszűkíteni, a néző- és vásárlóközönég számát korlátozni. Most azonban a rendezvény az eredeti elképzelések szerint halad, ahogyan elsősorban a csíkszeredai Bookart és Gutenberg kiadók kigondolták.

A napokban végignéztem a hetvenes években népszerű angol vígjáték-sorozat, a Monty Pyton (Gyalog galopp) YouTube-on fellelhető epizódjait. Az abszurd bolondozás és a klasszikus brit humor finom elegye volt ez a műsor, amely kíméletlenül célba vette az angol társadalom visszásságait, többek között a mindent elborító bürokráciát és formalitást, illetve a mögötte meghúzódó korrupciót.

„A hadviselés képessége és az emberi társadalom fejlődése egyazon történet” – írta nemrég, az orosz invázió előtt a New York Times-ban Margaret MacMillan történész.

A krimit többnyire könnyed műfajú olvasmánynak, lektűrnek tartjuk, holott krimije válogatja. Mert hát Thomas Mann opusa, a József és testvérei is krimi, ha úgy vesszük, s számos más alkotás a világirodalomból, de mégsem mondjuk rá, hogy ponyva, könnyed olvasmány. Káli István legújabb regénye, a Klastrom utca kettő krimi. Mert van benne bűntény, van áldozat, van kíváncsi nyomozó, aki felderítse a bűntényt, és nyilván, a bűnös is megkerül a végére, némi izgalom árán.