Vélemény

„Elődeink abbéli félelmei, hogy Trianon után feloldódunk a többi nép olvasztótégelyében, talán soha nem volt reálisabb, mint napjainkban.” Ez a mondat Magyarország új köztársasági elnökétől származik.

Kedves hallgatóim, jegyzetem elhangzása után, mintegy két és fél óra múlva, Marosvásárhelyen megnyitom a csíkszeredai Botár László képzőművész kiállítását a felújított és a tegnap este hivatalosan is átadott Kultúrpalotában.

Két belpolitikai hír az elmúlt hét „terméséből” mindenképpen figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy a koalíciós pártoknak hosszas alkudozások után sikerült megegyezniük a választások összevonásáról, a másik pedig, hogy a Bloomberg értesülései szerint Klaus Iohannis bejelentkezett a NATO főtitkári tisztségére.

A TikTok társadalmi veszélyeiről sokat olvasni az utóbbi hónapokban. A kémkedéssel, adatlopással vádolt közösségi média a nyugati kancelláriák kereszttűzébe került. A kormányok sorra szólítják fel tisztségviselőiket, hogy töröljék magukat a kínai szolgáltatásról.

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb olvasmányélménye volt számomra Visky András Kitelepítés című regénye. Lenyűgözött a nyelvezete, szerkezete, a cselekményfűzés módja, felkavart és elgondolkodtatott tartalma.

A nyugati mainstream jobboldal a mérsékeltebb népieket, s főként a radikálisabb jobboldaliakat egy ideje következetesen populizmussal vádolja. Ami nem jelent egyebet, mint a szélsőjobboldalnak való hízelgést, melynek egyetlen értelme és célja a politikai hatalom minden áron való megszerzése. A demokrácia manipulálása…

Egyelőre senki sem tudja teljes felelősséggel megállapítani, miért is halt meg egyik pillanatról a másikra egy sarkvidéki börtön udvarán Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus.

Az éppen múló télben, a hidegben-hóban-fagyban megpróbáltam én is az udvaromon etetni a madarakat. Nem parkokban, nem madáretetőkben, mint a kisiskolások, hanem az udvaron, egy székre helyezett fakorongon.

Második mandátumának végéhez közeledve, Klaus Iohannis nem különösebben aktív politikus.

Ha valami maradt a múlt hónapi davosi világfórum után – amelynek üzenete a bizalom visszaépítésének szükségessége lett volna – az a pánik.

Közismert a közmondás miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában. A mondás bibliai eredetű, az Újszövetségben Márk evangéliuma így idézi Jézus szavait: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában”.

Christoph Heusgen, a müncheni biztonsági konferencia főszervezője, amint azt a német sajtóból megtudhattuk, mind komolyabb gondban van. Pedig ő, aki Angela Merkel külpolitikai tanácsadójaként szerzett nevet, ritkán tévedett.