A TikTok társadalmi veszélyeiről sokat olvasni az utóbbi hónapokban. A kémkedéssel, adatlopással vádolt közösségi média a nyugati kancelláriák kereszttűzébe került. A kormányok sorra szólítják fel tisztségviselőiket, hogy töröljék magukat a kínai szolgáltatásról.
Arról már kevesebb szó esik, hogy a TikToknál is nagyobb veszélyt hordoz a TikTok nemzedék, a Z generáció.
Legutóbb Adam Kotsko teológus húzta meg a vészharangot, a Slate internetes magazin honlapjain. Ugyan messziről indít, azt írja, nem is az a legfőbb baj, hogy a mai fiatalok a TikTokot választják Jane Austen regényei helyett, inkább az, hogy nem is választanak, mert megfosztjuk őket a választás lehetőségtől. Unokáink szövegértési gondokkal küzdenek.
Ugyan az is szomorú, hogy Amerikában újra nagy divatja van az ideológiai szempontból nem kívánatos könyvek tiltásának. Jobb és baloldaliak is előszeretettel vetetik le a könyvtárak polcairól a szerintük sértő és veszélyes köteteket. Jane Austen művei mellett indexre kerül Harriet Beecher Stowe, Mark Twain, sőt Shekespeare és Cervantes is. Ezért sokan tartanak tőle, hogy a begerjedt cenzúra miatt a fiatalok nem olvasnak el fontos könyveket, és ez korlátozza intellektuális fejlődésüket.
Kotsko viszont attól tart, hogy a tiltásnál is sokkal nagyobb akadálya van annak, hogy a fiatalok elmélyedjenek kultúránk alapműveiben. Azt tapasztalja ugyanis, hogy a diákok egyre nehezebben küzdenek meg a nehéz szövegekkel. Régebben harminc oldalt adott fel hétről hétre diákjainak kötelező olvasmányként, ma már csak tízet, de a hallgatók gyakran még ennyit sem képesek befogadni. Leginkább azt szeretik, ha rövidített kivonatokat és zanzásított változatokat kell olvasniuk.
Az amerikai főiskolások harmada küzd alapvető szövegértési hiányosságokkal. Ma egy egyetemista átlagosan mindössze heti 27 órát tölt az iskolában és tanulással – ötven éve még heti 40-et. Bár az Egyesült Államok diákjai szövegértésből nem teljesítenek rosszul a PISA-tesztek kompetenciamérésein, az ő esetükben is visszaesés volt tapasztalható az elmúlt évtizedben. (Mifelénk a funkcionális analfabetzimus aránya az egyesült államokbelinek kétszerese, a diákok közel kétharmada küzd szövegértési problémákkal.)
Kotsko úgy véli, ennek oka az, hogy a fiatalok egyre több időt töltenek az interneten, és ott is jórészt rövid videókat néznek. A TikTok és a hasonló oldalak hatására jelentősen romlik a fiatalok figyelme és koncentrációs képessége.
Kultúránkra, a közbeszéd állapotára és közvetve a demokráciára tehát nem a nemkívánatos könyvek betiltása jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem az, hogy a fiatal nemzedékek egyszerűen nem is képesek már bonyolult, komoly elmélyedést igénylő érvek és történetek értelmezésére. Ez pedig nem a fiatalok hibája, hanem az idősebb generációk bűne – pontozza Kotsko.
Reuven Brenner Romániából elszármazott izraeli–kanadai közgazdász és menedzsment-szakértő ennél is tovább megy, meghökkentő javaslattal áll elő: „Mindenki jobban járna, ha a fiatalok kevesebb időt töltenének a középiskolában, főiskolán és egyetemen. A többség számára ugyanis ezen intézmények leginkább csak az elnyújtott és államilag támogatott kamaszkort biztosítják, ám a diákok képességeit és fegyelmét nem fejlesztik” – írja.
Szinte minden párt és politikus egyetért, hogy a jólét és a társadalmi mobilitás alapja az oktatás. 1999 óta 20-30 százalékkal emelkedtek az oktatásra fordított kiadások, mivel egyre több fiatal jár középiskolába és főiskolára. Miközben az oktatás színvonala folyamatosan csökken, hiszen minél több diákot vesznek fel, annál alacsonyabbra kell tenni a lécet. Olyannyira, hogy a főiskolára beiratkozó fiatalok harmadának felzárkóztató foglalkozásra kell járnia szövegértésből és matematikából.
Így a kevesebb cenzúra, a kevesebb TikTok és a kevesebb diák több lenne. Viszont minél kevesebben értenék az elbutulás veszélyére figyelmeztető szövegeket, annál kevesebben tartanának az elbutulástól.