Két belpolitikai hír az elmúlt hét „terméséből” mindenképpen figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy a koalíciós pártoknak hosszas alkudozások után sikerült megegyezniük a választások összevonásáról, a másik pedig, hogy a Bloomberg értesülései szerint Klaus Iohannis bejelentkezett a NATO főtitkári tisztségére. Az összefüggés egyértelmű: A szociáldemokraták és a liberálisok június 9-én felmérik az erőviszonyokat, szeptemberben megválasztják Iohannis utódját, hogy aztán az októberben beülhessen az észak-atlanti védelmi szövetség főtitkárának íróasztala mögé.
Salamoni döntés született tehát amely több érdeket igyekszik kielégíteni A Szociáldemokrata Pártnak (PSD) az fáj leginkább, hogy immár húsz éve sikertelenül ostromolja a Cotroceni-i Palotát. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) legnagyobb félelme az, hogy a harmadik helyre szorul és kimarad a parlamenti választások utáni osztozkodásból. Klaus Iohannisnak pedig az a legnagyobb gondja, hogy megőrizze immunitását második mandátumának lejárta után is, nehogy elővegyék korrupciógyanús ügyei miatt. A nehezen kimókolt megoldás az érdekeltek számára a legoptimálisabbnak mondható. Mindkét nagy párt engedett valamennyit a másiknak, ugyanakkor megőrizték esélyeiket a maximális haszon begyűjtésére. A PSD-nek nem sikerült elérnie, hogy kőbe véssék a közös államfőjelöltet, ami garantálhatta volna Ciolacunak az elnöki bársonyszéket, de nem is zárta ki ezt a lehetőséget, különösen akkor, ha a PNL a helyhatósági választásokon gyengébben teljesít, mint a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR). A liberálisok megszerezték azt az esélyt, hogy túljussanak a selejtezőkön és ott legyenek az elnökválasztás fináléjában, ahol már minden megtörténhet. Iohannis húzása merésznek és reménytelennek tűnik, hiszen a NATO-főtitkári tisztségre Mark Rutte, holland ügyvezető miniszterelnök pályázik a legnagyobb sikerrel, őt támogatja Németország, az Egyesült Államok és Franciaország, no meg a tagországok kétharmada. Nehéz elképzelni, hogy ilyen körülmények között épp az a Románia adja a következő főtitkárt, amelyik biztosan csak Bulgária szavazatára számíthat. Véleményem szerint Iohannis célja nem is a tisztség elnyerése, hanem az, hogy esetleges visszalépéséért cserébe valami vigaszdíjat kapjon az Európai Bizottságban, az Európai Unió Tanácsában, az Európa Tanácsban, az ENSZ-ben, az Egészségügyi Világszervezetben, a Nemzetközi Síszövetségben, vagy bárhol, csak Nagyszebenbe ne kelljen visszamennie, ahol esetleg kellemetlen kérdésekre kellene válaszolnia.
Tekintsünk most el a kialakult helyzet morális szempontból történő elemzésétől és maradjunk meg a pragmatizmus talaján. Tegyük fel, hogy a koalíció számításai beválnak. Mit nyer és mit veszít Románia azzal, hogy a jelenlegi hatalmi konstrukció még legalább négy évig fennmarad, Iohannis lenyűgöző egyéniségével pedig tovább viszi hírünk a világban? Nos, mindenekelőtt azt, hogy elszigeteli a szélsőséges és minden jel szerint putyinista AUR-t, Şoşoaca-t és kapcsolt részeiket, valamint a gátlástalanságáról ismertté vált Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR). Románia a jelenlegi csöppet sem egyszerű nemzetközi helyzetben megőrzi elkötelezettségét Ukrajna támogatása és a demokratikus értékek védelme mellett. Ezért egyáltalán nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a koalíció fennmaradása Brüsszelnek és Washingtonnak is érdeke, ami azért sokat nyom a latban.
Ami a veszteségeket illeti, úgy gondolom, hogy a különböző tartalmú választások összevonása révén közvetve sérül a választások szabadsága, mert egyik döntés indukálja a másikat (egy jó polgármester-jelölt „bevihet” az Európai Parlamentbe egy rossz jelöltet, csak azért, mert ugyanazt a pártot képviselik). A másik fenntartás inkább csak egy általános feltételezés: általában nem tesz jót a közélet tisztaságának, ha egy párt vagy egy koalíció túl sokáig marad hatalmon (példáért csak a szomszédba kell mennünk).
Az, hogy Iohannist felelősségre vonják-e vagy sem őszintén szólva nem érdekel különösebben. Az ország sorsát ez nem befolyásolja számottevően.
Összevetve a kedvező és kedvezőtlen következményeket azt kell mondanom, hogy a választások összevonásának ötlete ezúttal nem ördögtől való. Románia megtartása a kontinens demokratikus felében jelen esetben felülírja az elvi fenntartásokat.
Persze ehhez az kell, hogy az Alkotmánybíróság se húzza keresztül a koalíciós pártok számításait.