Vélemény

Minden korábbinál akadálytalanabbul terjednek az álhírek, soha nem látott megrengethetetlen véleménygettók alakulnak ki, és példátlan sebességgel hasít a propaganda mindenfelé.

Furák vagyunk mi, emberek, ugyanis nagyon szeretjük a versengést, mindig a legnagyobbat, legmagasabbat, a legdrágábbat, a legújabbat, a leg-legebbet keressük mindenben.

Azt tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz. Egyre gyakrabban ötlik fel bennem az ismert viccbéli mondat.

Kedves hallgatóim, egész héten Csíkszeredában már minden a holnapi, pünkösdszombati búcsúról szólt. A városgazdák mintegy háromszázezer zarándokra számítanak, akik autóbuszokkal, személygépkocsikkal, vonattal, gyalogoson, lóháton, egyénileg vagy kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a város lakossága szombatra megtízszereződik és nagyon sokan még vasárnapra is itt maradnak.

Kedves hallgatóim. Néhány óra múlva szülővárosomban, Nagyszalontán fogom bemutatni legújabb könyvemet, amelyiknek a címe: Szerelem, Szeku, idegméreg. Ehelyt azonban nem a saját írásomat szeretném reklámozni, hanem az esemény apropóján fogalmaznék meg néhány gondolatot a könyvbemutatóról, mint műfajról.

Május minden esztendőben a családok hónapja. Kezdődik Anyák napjával és záródik a Gyermeknappal. A két csodálatos ünnep mértani közepébe pedig beékelődik a Család Nemzetközi Napja, amelyet május 15-én tartunk.

Nagyon vegyes összetételű, Európa nyugati és keleti országaiban élő kisebbségi újságírókból álló csoporttal jártam a hét végén Hargita megye nyugati és keleti peremén.

Azon gondolkodtam, hogy elbeszélgethetnénk a történelemmel meg az irodalommal.
„Milyen érdekes, és milyen elkeserítő is, hogy az erdélyi író legfőbb kérdése ezelőtt háromszáz évvel szinte ugyanaz volt, mint ezelőtt száz évvel, és mint ma is elég gyakran: hogyan lehet megtartani a szülőföldet legalább a könyvekben?” – mondta Markó Béla az idei csíkszeredai könyvvásár megnyitóján; a szöveget a Transtelex közölte.

Hiába mondják, hogy a téma az utcán hever, mire lehajolok érte, már szét is mállik kezem között, akárcsak a pénz. S ekkor a homlokomra csapok: ez az! A pénz az, amelynél soha nincs aktuálisabb téma.

Egész Erdélyt meglehetősen gyorsan körbejárta a hír, hogy Barabási Albert László hálózatkutatót a napokban beválasztották az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé.

Hétfőn véget ért az idei sznúker világbajnokság. A krónikások minden bizonnyal feljegyzik majd, hogy Kyren Wilson a sportág 23-ik olyan világbajnoka, aki a sheffieldi Crucible Színházban szerezte meg a címét, továbbá, hogy ismét lesújtott „Crucible átka”, mert Luca Brecel, aki tavaly először emelhette magasba a trófeát, idén nem tudta megvédeni a címét, már az első fordulóban kiesett.

Hallgatom Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniáját. Kétszáz évvel ezelőtt komponálta, de elámulok, mennyire aktuális. És nem csak azért mert zárótétele, az Örömóda az Európai Unió himnusza is.