Vélemény

Gazdag ez a színházi ősz ? egymást érik a fesztiválok. Gyergyóból most Bukarestbe ugrunk. A Nottara Színház Bulvár Fesztiválján ? amelynek immár a harmadik kiadása ez ? indulásból két magyar darabot láthattunk: Egressy Zoltántól a Portugál-t ás Forgách Andrástól a Kulcs-ot ? a vendéglátó színház, illetve a nagyváradi román színház előadásait. Mindkét előadást Victor Ioan Frunză rendezte ? aki már a Tóték-at is színre vitte Bukarestben. (tovább…)

A Visegrádi Államok létrehozatala zseniális gondolat volt. A Kossuth és társai által megálmodott Duna-medencei együttműködés (sőt távlataiban talán valamiféle szeretni-valóbb Európai Unió) előfutárát láthattuk benne. Már maga a megnevezés is megkapó volt. Visegrád Magyarországon van ugyan, de a neve nyilvánvalóan szláv eredetű, így tehát a csoport másik három tagja számára is vonzónak tűnhet, hiszen mindhárman szlávok. Igaz, a szövetség még egy olyan pillanatban jött létre, amikor Magyarország ? a 89-es átmenetben játszott szerepéből fakadóan ? még valóban valamiféle vezérszerepre tarthatott igényt. (tovább…)

Magyarország rendszerváltás utáni első elnökének, a hét elején elhunyt Göncz Árpádnak a nevét nagyon sokszor leírták ezekben a napokban az erdélyi magyar sajtóban is, a bukaresti rádió hallgatói pedig éppen a tegnap követhették nyomon Ágoston Hugó bensőséges szavait arról a közéleti személyiségről, aki közvetlenségével, polgári, demokratikus elkötelezettségével mindvégig nem a hatalmat akaró, hanem a közember, egy emberséges társadalom szolgálatában álló politikus jelképévé vált.

(tovább…)

A kedden elhunyt Göncz Árpád, a rendszerváltozás utáni első magyar államfő, a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke olyan példaképe az államférfiúi erényeknek és méltóságnak, amelyhez előtte sem, és a múlt század utolsó évtizede óta sem tudott senki felnőni.

(tovább…)

A Gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium 11 napig tartott, 23 előadást láthattunk, és ebből 11-et, mint igazán jót és figyelemre méltót ajánlhatunk mind a Kedves Néző, mindpedig a legigényesebb színházi fórumok figyelmébe. Ezek: A mi osztályunk ? Nagyváradról, az Elektra ? a Temesvári Állami Német Színháztól, a Vízkereszt ? Sepsiszentgyörgyről, A Homokszörny ? Gyergyószentmiklósról, az Éjjeli menedékhely ? Csíkszeredából, a Manka ? Szatmárról, Az ördög próbája ? Marosvásárhelyről, a Tompa Miklós Társulattól, A Pentheszilea-program ? ugyancsak Vásárhelyről, (tovább…)

A populizmus azért ?paranoiás politika?, mert ha valamennyire is következetes lenne, akkor maga alatt vágná a fát, azaz eszméinek kiteljesítéséért, maga ellen kellene hogy forduljon, a mindenestől korruptnak mondott, a nép ?tiszta akarata? ellenében hatalmat gyakorló elit ellen kellene hogy föllépjen. Ahol a populizmus van hatalmon, ott viszont az is megeshet, hogy a ?népet kell leváltani?, vagy legalábbis olyan tömeggé, manipulálható masszává gyúrni, amelyik észre sem veszi, hogy éppen azok ? az a politikai elit, vagy hatalmat így-úgy kisajátító klikk és vezér ? fosztják meg önálló akaratától, akik arról papolnak, hogy a meghatározónak a vox populi-nak kell lennie. (tovább…)

Minket efféle veszély még nem ?fenyeget?, mi itt, Kelet-közép Európában meglehetősen macsó társadalmakban élünk, a világ más tájain azonban egyre eltökéltebben halad előre egyfajta ? nem anya-, hanem nőjogú ? társadalom (femmiarchátus) kialakulása. A német Phoenix tévé adatai szerint a nők éves átlagban 1 százalékkal növelik az előző évhez viszonyított részvételüket társadalmaink irányításában. (tovább…)

1991-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete számára a nagy tömegben menekülők még nem jelentettek semmiféle problémát, nem úgy mint huszonnégy esztendő teltén, azaz napjainkban. Így nem csoda, hogy akkortájt a diplomatáknak bőven maradt idejük arra, hogy a négy évszak közül nyilvánvalóan őszre, éppen október elsejére kitalálják az Idősek Világnapját, amelyet azóta minden esztendőben világszerte megünnepelnek. Vagy talán nem is ez a helyes kifejezés, hiszen bizonyos életkort fölött az idő múlását nem nagyon szokták örömújjongásokkal fogadni, hanem a legjobb esetben megemlékeznek róla. (tovább…)

Hallgassa meg!

Laczikó Enikő-Katalin államtitkár, a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője nagyon szép üzenettel köszöntötte a Nemzetiségi Színházi Kollokvium XI. kiadását, a Gyergyószentmiklóson állandó otthont kapott rendezvényt. ?Nagy öröm számomra ? ítja az államtitkár asszony -, hogy a hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvényének lehetünk fő támogatói.?  – Mi is örvendünk, hogy így látja ezt. Mert ez arra enged következtetni, hogy a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala a jövőben is fő támogatója lesz a Gyergyói Kollokviumnak. (tovább…)

Sokan és sokmindent elmondtak már a hazai politika bájos és megható tartalmatlanságáról, kiüresedett kliséiről és üresjáratairól, arról, hogy csupán formális szempontból működik, úgy ahogy, leginkább tehetetlenségi erők hatására, és ennyiben érdektelenségben, kiábrándultság légkörében tengődik. A román és benne a rommagyar politikában pedig, a leginkább arról van szó, hogy a teljes mezőny megkettőződött, mert a valós történések a kulisszák mögé vonultak, rejtenivalók, míg amit a közönségnek mutatnak, az lényegében szemfényvesztés, a politika szimulákruma. (tovább…)

Németország a Wilkommenskultur, magyarán egyfajta üdvözléskultúra lázában ég. A Willkommen-t ugyan magyarra ?Isten hozott!?-ként is lehet fordítani, de az már rögtön zavart okozhat, hiszen máris felvetődhet a kínos kérdés, hogy kinek az istene? S a választ követően egyáltalán nem bizonyos, hogy továbbra is kivétel nélkül szívesen látjuk egymást. (tovább…)