Vélemény

Hallgassa meg!

Laczikó Enikő-Katalin államtitkár, a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője nagyon szép üzenettel köszöntötte a Nemzetiségi Színházi Kollokvium XI. kiadását, a Gyergyószentmiklóson állandó otthont kapott rendezvényt. ?Nagy öröm számomra ? ítja az államtitkár asszony -, hogy a hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvényének lehetünk fő támogatói.?  – Mi is örvendünk, hogy így látja ezt. Mert ez arra enged következtetni, hogy a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala a jövőben is fő támogatója lesz a Gyergyói Kollokviumnak. (tovább…)

Sokan és sokmindent elmondtak már a hazai politika bájos és megható tartalmatlanságáról, kiüresedett kliséiről és üresjáratairól, arról, hogy csupán formális szempontból működik, úgy ahogy, leginkább tehetetlenségi erők hatására, és ennyiben érdektelenségben, kiábrándultság légkörében tengődik. A román és benne a rommagyar politikában pedig, a leginkább arról van szó, hogy a teljes mezőny megkettőződött, mert a valós történések a kulisszák mögé vonultak, rejtenivalók, míg amit a közönségnek mutatnak, az lényegében szemfényvesztés, a politika szimulákruma. (tovább…)

Németország a Wilkommenskultur, magyarán egyfajta üdvözléskultúra lázában ég. A Willkommen-t ugyan magyarra ?Isten hozott!?-ként is lehet fordítani, de az már rögtön zavart okozhat, hiszen máris felvetődhet a kínos kérdés, hogy kinek az istene? S a választ követően egyáltalán nem bizonyos, hogy továbbra is kivétel nélkül szívesen látjuk egymást. (tovább…)

Láttam azt a szép fotót a facebookodon ? szólít meg románul az a kolléganő, aki Hargita megyéből tudósítja az egyik országos romániai hírügynökséget. És szinte azonnal hozzá csatlakoznak még ketten, a második román kolléganő szintén hírügynökségnek dolgozik, a harmadik pedig a közszolgálati tévének. Szóval nagyon szépek azok a piros bogyók ? állapítják meg immár együtt, mind a hárman – , nem mondanám meg, hogy mi a nevük románul? (tovább…)

Hallgassa meg!

Gyászolják a sajtót. A nyomtatott sajtót, amely napjainkban kimúlik. Lassan, de biztosan. A 90-es években még virágkorát élte. A szabad beszédnek köszönhetően óriási, soha nem látott példányszámot értek el a lapok. Már-már azt hittük, itt van a paradicsom. Aztán az olvasók kezdtek rájönni, hogy hazugság szinte minden szó, ami a lapokban megjelenik. A leírt szövegből kábé annyi igaz, mint a politikusok szavából ? vagy még annyi sem. Mert megjelentek a gazdasági érdekű torzítások: az újságcikkek rejtett reklámokká váltak. (tovább…)

Elképzelni is nehéz azt a temérdek frusztrációt, amit a kommentariátus (megköszönve TGM-nek találó kifejezését), a közösségi- és mindenféle média névtelen és arctalan (nem szó szerint értendő: a troll és annak kodása már pofával is megy pompásan) gonoszai kifejezésre juttatnak, és vége-hossza nincs annak a rengeteg ocsmányságnak, amit ?magyar emberek? (hogy egy üres, de egyre hangzatosabb politikai reklámból származó szóképet használjak) egymásra, másokra, sőt az egész kerek világra mondanak. (tovább…)

Hogyha valaki a világhálón keres rá doktor Feszt György marosvásárhelyi egyetemi tanár nevére, meglepetéssel tapasztalja, hogy a hazai farmakológiai neves szakemberét ifjú Feszt György néven ismeri a Wikipédia, annak ellenére, hogy néhány nappal ezelőtt, éppen szeptember 15-én töltötte be a kilencvenedik évét. Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának a vezetője ezen a jubileumi napon szerette volna átadni a neves tudósnak Áder János köztársasági elnök kitüntetését, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, sajnos az elképzelés a kitüntetett betegsége miatt meghiúsult. (tovább…)

Bukarestben a NETA fesztiválon is, és a temesvári magyar színház vendégjátéka ? az Apakaland ? alkalmával is láthattuk, hogy az apák viselkedése központi témává vált. Nem törődnek a családdal, elhanyagolják a gyermekeiket, sok piszkos munkát végeznek ? úgymond: az érvényesülésért, a jólétért, de valójában csupán azért, hogy önzésüket korlátlanul érvényesíthessék. (tovább…)

A filozófiát, akárcsak a világrendszer, a globális kapitalizmus posztmodern formáit, stb., mély kihívások érik, melyek a menekültkérdés kapcsán, mintegy cseppben a tenger kerülnek elő és mutatják meg az emberiség ? a condition humaine ? aktuális korlátait, nehezítik a folyamatok valamelyest is higgadt végiggondolását. A filozófiát ért legnagyobb kihívások egyike, hogy képes lesz-e pragmatikusabbá, eligazítóbbá válni, vagy a társadalom-, és humán tudományokban oldódik föl? (tovább…)