Vélemény

Bukarest, Kolozsvár, Temesvár és Nagybánya a jelölt 2021-re, az európai kulturális főváros címre. Az első hármat ismerem jobban. Bukarestben lakom, immár 45 éve. Kolozsváron születtem, nevelkedtem, ott végeztem az egyetemet, aztán száműztek… Az egyetem elvégzése után kihelyeztek, s a Ceauşescu-érában nem térhettem vissza Kolozsvárra ? még a fővárosból, Bukarestből sem. Merthát, ugye, magyar vagyok. Ez így nézett ki akkor. Ezért lakóhelyem, Bukarest jelölésével foglalkoznék bővebben. (tovább…)

Amit köznapi emberekként öröktől való (sőt nem egyszer szent és érinthetetlen) hagyománynak vélünk, a leggyakrabban ?kitalált tradíció?, mely egy sor társadalmi gyakorlat, rítus, szimbolikus jelentőséggel bíró folyamat, és ezeken keresztül a történelmi múlt valamely szakaszával való kontinuitást hivatott megjeleníteni (a román történészek által sokat emlegetett román, dák-római kori kontinuitás, száz éves ?elmélete? is ilyen rég dédelgetett tradíció, sőt historiográfiaivá avanzsált hagyomány, vajmi kevés köze van a tudományhoz, de annál több a szimbolikus nemzetépítéshez, mítosz, mely éppen a nem létező történelmi források miatt keletkező feszültség föloldását szolgálja. (tovább…)

Párizsban döntés született. Ami ? egy inkompatibilisnek tűnő érdekek és értékek mentén ellenséges táborokra szétesett világban ? olyan teljesítmény, mely mégiscsak némi optimizmusra jogosít. Arra utalhat, hogy az emberiség mint a biológiai civilizáció legkomplexebb és ekként legintelligensebb képződménye mégiscsak egységes egész gyanánt létezhet.   A kollektív öngyilkosság veszélye a pillanat konfliktusaiba merevedett államokat ? az emberiség organizmusának szerveit ? képes valamiféle planetáris öntudattá kovácsolni. (tovább…)

Alighanem honatyáink a napokban elfogadott pásztortörvénnyel bevonulnak a jogalkotás nemzetközi szakirodalmába. Síkvidéken egy, dombvidéken kettő, hegyvidéken pedig három kutyája lehet a nyáját terelgető pásztornak, mivel ha több eb csaholja körül a juhokat, akkor azok már veszélyeztethetik az apró- és nagyobb vadakat. (tovább…)

Megjelent a 2005-ben kiadott nagy Magyar?román szótár párja, a 120 000 címszót tartalmazó Román?magyar szótár ? ez az igazi karácsonyi ajándék! Mert egy ilyen szótár közel hozza, bejárhatóvá teszi két nyelv világát. S e két nyelv nem más, mint a magyar és a román. Az ő közeledésük, e két nyelv beszélőinek a közeledése valósul meg e szótárak létével, kiadásával. (tovább…)

Régóta figyelem és elemzem, ahogy a romániai politikai osztály, vagy legalábbis annak mainstreamje, egyre inkább elveszíti reprezentációs ? a polgári közösség érdekeit artikuláló és kifejező képviseleti ? képességét, és ahogyan a valódi megújulás és a hitelesség visszaszerzésére tett erőfeszítések helyett, felelősséghárításra, rejtőzködésre és ezzel további hitelvesztésre rendezkedik be. (tovább…)

Időnként a magyarországi sajtóban is közlök írásokat, s a 90-es évek elején, még bukaresti tanárként, a Timpul című napilapban is heti rendszerességgel közöltem jegyzeteket. A kölcsönös kétnyelvűségre vonatkozó ötleteimmel mindkét (egyébként nem különösebben nacionalista) olvasóközönséget sikerült sokkolnom.

Rá kellett ébrednem, hogy egy többségi állampolgár (nemzetiségétől függetlenül) ezzel a fogalommal egyszerűen nem tud mit kezdeni. Angolul, franciául, németül megtanulni sikk, de magyarul, szlovákul, szerbül, románul…, no de kérem! (tovább…)

A kiadvány, amit a jegyzet megírása előtt többször átlapoztam, méreteinél fogva könyvnek nem mondható, ezért ha imakönyvnek nem is, de nyugodtan nevezhetjük imafüzetnek. A hallgató egy A5-ös formátumon képzeljen el negyven oldalt, ez a méret egy kettőbe hajtott ív papírnak felel meg, de a papír minősége sokkal jobb és tartóssági mutatója is sokkal nagyobb a megszokottnál. És nem véletlenül, ugyanis egyrészt szüksége van rá a fekete-fehér valamint színes fényképeknek, másrészt pedig a hétköznapinál jóval nagyobb betűknek, amelyek arra szolgálnak, hogy az idősek akár szemüveg nélkül is olvashassák. (tovább…)

Hallgassa meg!

Újabb nagy húzásra készülünk: azt szeretnénk, hogy 2020-ban Kolozsvár Európa kulturális fővárosa legyen. S hogy ezt elérjük: sorsára hagyunk egy…

Nem olyan régen Brassóba utaztam vonattal és azon morfondíroztam magamban, hogy a személyvonat éppen olyan sebességgel ? vagy éppen lassúsággal ? döcög, mint ezelőtt több mint száz évvel, hiszen valamikor, egy régi-régi újságban kezemben jártak a korabeli menetrendek és a Csíkszereda-Brassó közötti távot majdhogynem annyi idő alatt tette meg a gőzös, mint ma a villanymozdony. (tovább…)