Vélemény

Viszonylag csendes és rendes, ugyanakkor az eseményhez méltóan szomorúra (viszont bekiabálásoktól sem mentes, mostanában bevett szakszóval enyhén elkúrtra) sikeredett az autonómiázás vásárhelyi temetése, az újonnan kreált, de szebb napokat megélt ?Székely szabadaság napján?. (tovább…)

Tekintettel arra, hogy ma gyásznap van, szeretnék megosztani hallgatóimmal egy olyan történetet, amely kapcsolatban áll a román királyi családdal valamint – Székelyfölddel, és úgy gondolom, hogy nagyon kevesen ismerik. Nos, a Carmen Sylva név minden bizonnyal felidéz valamiféle emlékekeket legalább az idősebb nemzedék számára. Az 1866-ban fejedelemnek meghívott, majd 1881-ben (tovább…)

Az utóbbi időben szerte a világon a legfontosabb hírek, tudósítások között szerepelnek azok, amelyek szexuális zaklatásokról számolnak be. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy egyre több esetre derül fény.

Alig több mint egy hónapja a Transindex főszerkesztője közölt egy esetleírást, amelyben egy fiatalember arról a gyanújáról beszélt, hogy idősebb színész barátja visszaélt a helyzetével vele szemben. (tovább…)

Az a tény, hogy Klaus Johannis megengedhette magának, hogy egy ? a Tusványoson előterjesztett javaslat miatt ? Tőkés Lászlótól visszavonja az általa ? minden kétséget kizáróan megérdemelt ? Románia csillaga kitüntetést, arra vall, hogy a jelenlegi helyzetben a román hatalom gyakorlatilag bármit megengedhet magának. (tovább…)

12 órás nagy viták folynak ? és nagy a bohóckodás ? a parlamentben. Az igazságszolgáltatás reformjáról okoskodnak reggeltől estig. És az eredmény? Ugyanaz, mint ami eddig volt.

Múlt szerdán 12 órán át vitatkoztak azon, hogy mit is kell tenni azokkal, akik zavarják az igazságszolgáltatást. Végül megállapodtak abban, hogy 5-től 10 évig terjedő börtönbüntetés jár azoknak, (tovább…)

Éppen ilyenkor, márciusban történt. Öt esztendővel ezelőtt,  Kézdivásárhely főtéren, készítettem néhány felvételt a múzeum szomszédságában levő patinás épületről, amelynek a tetején kinőtt egy fa, a tetőt magát pedig körbevette az elszáradt fű sárga csíkja. Két év múlva, immár nyáron, megint lefényképeztem ugyanazt az épületet, a látvány csupán annyiban változott, hogy a fa láthatóan megnőtt és a fű a tetőn kizöldült, a falak pedig méginkább vékonyodtak az addig lepergő vakolattól. (tovább…)

Hallgassa meg!

Az (i)gazságszolgáltatás működésének újraszabályozásáról szóló áldatlan és elnyúló, sőt minden más aktuális politikai témát maga alá rendelő vita ? hogyan is lehetne másképp? ? túlmutat egyszerű jogtechnikai, vagy az intézményi reform keretein. Az egész politikai mezőnyt tematizálja, és mozgósítja nemcsak a civil társadalom jórészét, hanem a Romániára figyelő külföld az EB és az USA figyelmét is fölkelti, (tovább…)

A romániai olaszok negyedévenként megjelenő lapja, a SIAMO DI NUOVO INSIEME, gyönyörű kivitelezésű lap, és jó anyagokat tartalmaz. Azért mondhatjuk ezt, mert az olaszul írt cikkeknek közlik a fordítását is, különben csak nézegetnénk. Tehát hozzáférhető más romániai olvasó számára. S a lap szerkesztői nemcsak a köldöküket nézik, hanem észrevesznek másokat is. (tovább…)

Donald Trump döntése, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismeri el, s az amerikai nagykövetséget Tel Avivból Jeruzsálembe költözteti át, nem csak az arab világban váltott ki felháborodást, de a ENSZ Biztonsági Tanácsának több tagja és az Európai Unió államainak zöme, köztük Német- és Franciaország is keményen elítélte. (tovább…)

Tagadhatatlanul van abban némi balkáni smakk, akarom mondani fokhagymás-póréhagymás buké, ha 2 prominens kisebbségi verekedik össze egy román nemzeti kitüntetés fölött. Bár ezt kevesen fogják föl humorosan, és még kevesebben értékelik a maga helyén Tőkés kitüntetésének visszavonását, az eset bekerül(t) a román-magyar elhúzódó civakodások politikai történetébe: apró, de jellemző epizód, ami a sok hozzászóláson túl, vagy azok ellenében, megér egy további misét. (tovább…)

Hogyha valaha szobor készül majd Fodor Sándorról, akkor minden bizonnyal ott lesz majd a közelében Csipike. Lehet, hogy ülnek egy padon, lehet, hogy kuporognak egyetlen vastag csutakon és mellettük mindegyre kinő a mohából, vagy a lehullott levelek foszladozó szőnyegéből legalább egy-két légyölő galóca, mert ha az ember nem is, de a természet bármiféle csodára képes, a gyermekek pedig, az egykoriak, a jelenlegiek, (tovább…)