Vélemény

Mindig furcsa hosszabb távollét után a román fővárosba érkeznem. Kimondani is szörnyű, de itt éltem le nem rövid életemnek több mint a felét, közel húsz éve, hogy a róla szóló könyvem megjelent, önkéntelenül is mindig összevetem a rendszerváltozás utáni első évtizedekben tapasztaltakkal mindazt, amit most látok.

?Ügyintézni? jöttem, és hát hogy is mondjam, ez az úticél ugyancsak alkalmat és alapot ad az élet sűrűjéből meríteni az összehasonlításra. Kezdjem mindjárt azzal, ami sokáig a legélménydúsabb dolog volt, a ?helyszínkeresés? viszontagságaival. (tovább…)

Hétfőn hajnalban, ötvenötéves korában, meghalt Ioan Gyuri Pascu. Ez a kedves fiatalember ? mert nekem az maradt ? annyira közvetlen és népszerű volt, hogy sokan nem is tartották rangos művésznek. Pedig igazi nagy, sokoldalú művész volt, tehetséggel és humorral, remek életismerettel és életörömmel megáldva. Meg szeretettel.

(tovább…)

Korunk egyik paradoxona, s nem a leglényegtelenebb, hogy a Big Data, a különféle módokon előállított és változatos mátrixok szerint összekapcsolható irdatlan mennyiségű adat feltárja, avagy éppen hogy eltakarja a ?tényeket?, azt a valóságot, amiből az információk ? legalábbis elvben ? erednek. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, ugyanezt az igazsággal ? egy származtatott logikai kategóriával ? kapcsolatban is fölvethetjük (nem összetévesztendő az (tovább…)

Miért nem csinálhatunk fából vaskarikát, erőszakkal sem? És miért jutunk el, a politikai diskurzusokban minduntalan, a többdimenziós embertől a kierőszakoltan egydimenzióshoz?

Az emberi természet, az egyik legrégebbről fennmaradt ógörög filozófiai töredék szerint, lényegét tekintve ?határtalan? (lásd. Anaximandrosz ?apeiron), még pontosabb kifejezéssel ?meghatározatlan?, nem abban az értelemben, hogy egyben örökkévaló is lenne, hanem abban, hogy sok szempontból nem lehatárolt, lehetőségei nagyon sokfélék. (tovább…)

Hétfőn, a tévé-színházban Spiró György Kvartettjét játszották, Gelu Colceag rendezésében és nagyszerű szereplőkkel. Az Öreget alakító Virgil Ogă?eanu volt a legdöbbenetesebb, a kommunizmust túlélő ? és máig sirató! ? panellakó. A mindenkiben titkosszolgálati ügynököt sejtő, ajtaját négy kulccsal záró nyugdíjas. A legszinpatikusabb pedig a Felesége, a végtelen jóindulatú és engedelmes, állandóan tevékeny öregasszony ? a Coca Bloos által felvezetett együgyű ártatlanság. (tovább…)

Egyre nyílvánvalóbb, hogy a gyorsan elfogadott (i)gazságügyi- és perredtartási törvények módosításait, egyes politikusok fölmentésének rendelte alá a hatalom, és fogadta el, (sőt helyenként kezdeményezte) a Fidesz itteni fő fiókpártja. És hogy ezek, még az alkotmányos normakontrollt megelőzően is tarthatatlanok. Aztán a sürgösségi kormányrendeletet lengette be Dragnea, a BTk módosítására, mely fölmentené aktuális büntetése alól még a fellebviteli szakasz előtt, viszont ezt a lehetőséget, most úgy tűnik – az utca hangjának és a külföldi nyomás hatására – koalíciós partnerei is elvetik. (tovább…)

Május harmincadika fennmarad a román igazságszolgáltatás történetében. Helyzet van, valódi! Megbolydult a politikai színtér és a sajtó.

A bombahír hivatalos nyelven fogalmazva így hangzik: ?Az Alkotmánybíróság szerint Klaus Iohannis államelnök alkotmányos természetű jogi konfliktust idézett elő az államhatalmi ágak között azzal, hogy elutasította az igazságügyi miniszternek az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi leváltására irányuló javaslatát.? Közérthetőbben: (tovább…)

Az utóbbi időben annyit autonómiáznak ? pro és kontra, ide meg oda -, hogy bennem legalábbis eretnek gondolatokat szülnek vele. Az egyik ilyen gondolat: ?Lesre kell játszani a nacionalistákat!? ? románokat, magyarokat, más nemzetiségűeket. Jelentsük be, hogy ?Nincs szükségünk autonómiára?. Hadd lássuk, akkor mit találnak ki. Egész egyszerűen megszűnik ez a paraván; nem takarja el többé a politikusok üzérkedéseit, kétes ügyeit. Más függönyt kell találniuk. De ne féltsük őket? (tovább…)

Törökországban vasárnap javában zajlott le az Erdogan által történelminek aposztrofált a választási kampány. Az ország elnököt és parlamentet választott. E pillanatban persze számos fontosabbnak tűnő ügy is van, amiről írnom lehetne. A múlt héten zajlott a V4-ek ? Kurz, ausztriai kancellár által is szekundált ? csúcstalálkozója, amikor is Magyarországtól Szlovákia vette át az elnöki tisztséget. Az Európai Tanács csúcsértekezletre készül, melyet szintén vasárnap egy Angela Merkel (s implicite Európa) (tovább…)

Hogy micsoda észbontó zűrzavar kavarog a mai Európában (s háttérként) az Amerikai Egyesült Államokban, azt mi sem szemléltethetné beszédesebben, mint két ? az elmúlt héten nyilvánosságra került ? politikai nyilatkozat.

Az egyik a modern nemzetállami eszme szülőhazájából, Franciaországból származik. Franciaország volt államelnöke, az újabban ismét a gallok első számú emberének státusára ácsingózó (francia rajongói által Sarko-nak becézett) Sarkozy ?integráció?-ellenes ingerültségében egyértelműen az asszimiláció mellett tette le a garast. (tovább…)

El kellene dönteni ? végre! -, mi a címe Matei Vi?niec darabjának? Román kiadásban MIGRÁÁÁNSOK, három á-val. A magyar címe viszont az o-kat triplázza, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház plakátján ezt olvashatjuk: MIGRÁNSOOOK. Jó lenne, ha á-val lenne, és legalább öt á-val. Mert akkor áriázhatnánk is: MIGRÁÁÁÁÁNSOK ? zengené a dal! Vajon mire gondoltak a székelyek, hogy o-val írták? Talán arra, hogy okká léptetik elő a népvándorlást? Ez is meglehet! (tovább…)

Kedves hallgatóim, diplomáciai élénkséget váltott ki, hogy Hans Klemm, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete jókora székely zászlóval jelent meg egy Sepsiszentgyörgyön készült csoportképen, amely az internet jóvoltából az egész világon megtekinthető.

Ez a gesztusa annyira meghaladhatta a román külügyminisztérium ingerküszöbét, hogy az ominózus látogatás érdemi mozzanataira olyan óvatos általánosságokban reagált, (tovább…)